Miert van az hogy en nagyon csunyanak tartom magam, kozben meg kapom a dicsereteket?

Keress fel egy pszichológust.

Fotó nélkül erre nehéz érdemben válaszolni, de gondolom a problémád neve önértékelési zavar.

Szerintem menj el pszichológushoz!

Úristen, azonnal pszichológust, azonnal!!! Már az első 6 szavad sokkolt, hogy beszélhetsz így magadról?! Ne legyél már hülye, hogy mindenkit elmarsz magad mellől, mert ez lesz az önbeteljesítő jóslat. Egyszercsak ott állsz egyedül, és nézel ki a fejedből, hogy mi történt a többiekkel! Nem tudom, mit rontott el anyukád, de egyrészt biztos, hogy nem dicsért és nem tanított meg önmagadat szeretni (nemhogy szeretni, de még elfogadni sem), és nem tanított meg biztonságos szeretetkapcsolatokat megélni, valószínűleg nem volt számodra elérhető, lehet, hogy csecsemőkorodban sem, amire nem is emlékszel. Mondjuk, ha sírtál, várni hagyott, nem szeretgetett meg. Egyedül nem tudsz pszichológushoz menni, ahhoz kell a szülő, már az államihoz is, ha meg magán, akkor még ki is kell fizetnie. Első körben menj be az iskolapszichológushoz, aki 1 beszélgetés alatt is valamennyire helyrerak, és kérdezd meg, hova lehet ingyen járni. És vegyél színes ruhákat, mert a külső visszahat a belsőre. Ha színes leszel kint, jobban fogsz magadnak tetszeni. Akarj változást. Ennek mondjuk az első lépésével, hogy kiírtál ide egy kérdést, már kifejezted, hogy ennek szükségét látod. Amúgy meg ha véletlenül ronda is lennél, ami nem igaz, mért dicsérnének meg többen kérdezés nélkül, az se számítana a megítélésedben. Az ember külseje veleszületett adottság, a másokhoz való hozzáállása az, ami őt szerethetővé teszi, és te szerethető vagy, hiszen többen érdeklődnek utánad és bókolnak neked. A barátja legyél saját magadnak, ne az ellensége!

Önértékelési zavar, feltehetően kisebbségi érzésből fakad. Megjegyzem, a szép emberek nem mindig tudják magukról, hogy szépek, sokan pedig szépnek tartják magukat, miközben mások egyáltalán nem.