Hogyan tudnék a legjobban segíteni a helyzeten? (Ez egy elég komplikált és összetett dolog, teljesen tanácstalan vagyok. Tudnátok tanácsot adni?)

A legjobb barátnőm néhány héttel ezelőtt bevallotta nekem, hogy nemrég volt egy olyan időszaka, amikor karcolgatta/vagdosta magát. Úgy érezte, nem tudja megoldani a problémáit. Rettentően nyomta az ő szívét is a dolog, nagyon szégyellte magát és elmondása szerint jólesett, hogy kiöntheti valakinek a szívét. Én beszélgettem még vele erről, elmondtam hogy mennyire fontos és próbáltam neki biztató dolgokat mondani, amikbe esetleg kapaszkodhat, ha újra mélypontra kerülne. Amennyire tudtam, megbizonyosodtam róla, hogy már nem csinálja és megígértettem vele, hogy többé nem tesz ilyet. (Lehet ezt nem szabadott volna; nem tudom. Nem vagyok pszichológus, nem tudtam hirtelen mit kéne tennem és ez tűnt akkor a legjobb megoldásnak.)

Éreztem rajta hogy megnyugodott, de nálam pont az ellenkezője történt. Azóta minden nap azon kattogok, mi van ha valami hülyeséget fog csinálni, meg részben magamat is hibáztatom ezért az egészért (olyan okokkal hogy nem voltam eleget mellette és rossz barátnóje vagyok).

Szerintem nem javult a lelkiállapota azóta és nem vagyok benne biztos, hogy betartotta-e az ígéretét. Nagyon aggódok miatta, fogalmam sincs mit tegyek, kinek szóljak!

Egy másik barátnőmmel is volt egy hasonló eset. Ő kicsit más személyiségű mint akiről az előbb írtam. Eléggé "les*rom" hozzáállása van a dolgokhoz, de a szándékosan elejtett megjegyzéseiből nagyon egyértelmű, hogy figyelemhiányos és szeretné, hogy valaki mindig foglalkozzon vele. Én a depresszió számos tünetét megfigyeltem már nála, de ahogy telik az idő, semmit sem javult a helyzete, sőt!

Egész életembem rengeteg velem egykorú kérte ki a véleményemet a problémáikról/szerette volna velem megbeszélni őket. Ennek egy darabig örültem, mert szeretek másoknak segíteni, de kezdem azt érezni, hogy ez már sok. Alapból nagyon érzékeny vagyok, nekem is ugyanúgy vannak problémáim, de nem szeretnék senkit se terhelni velül, ezért inkább csöndben vagyok. A saját egészségemre megy már az állandó bűntudat amit részben magam, részben mások miatt érzek: Nem tudok normálisan aludni, egyre jobban ráfüggök a telefonomra csak hogy eltereljem ezeket a nyomasztó érzéseket, a hobbijaimat elhanyagolom (pedig régebben imádtam őket csinálni) és még a tanulmányi átlagom is romlani kezdett.

Mit kéne tennem? Beszéljek egy pszichológusal ezekről a dolgokról? Esetleg a szüleimmel?

Magamat nem féltem, tudom hogy képes vagyok felállni a nehéz helyzetekben, de ez most nem csak tőlem függ. Nekik nem merek mondani már semmit ezekkel kapcsolatban, nehogy még rosszabb legyen a helyzet.

Úgy érzem most összecsaptak a fejem fölött a hullámok és tényleg fogalmam sincs mit kéne tennem!

Kérlek tudnátok nekem segíteni/tanácsot adni?

Előre is nagyon köszönöm!😭

16L