Ezt milyen terápia tudná megoldani?
Hivatalosan BPd-m van (borderline), de úgy tudnám leírni, hogy valahogy úgy működöm, hogy olyan, mintha sok személyiségem, arcom lenne, és attól függően jön elő belőlem egyik vagy másik, hogy milyen társaságban vagyok, milyen hozzám képest a másik ember, mit tud rólam, milyennek képzelem, mit gondolok arról, hogy mit gondol rólam, de a saját, igazi magamat, amilyen mondjuk olyan lennék, ha valami tudatmódosítótól öntudatlan állapotba kerülnék, azt egyszerűen nem tudom előhozni. Nem tudok spontán lenni és nem folyamatosan radarozni, hogy milyen hangulat van éppen és ki milyen szemmel néz rám. Aki amit gondol rólam, arra vagy mindig rájátszom, vagy pedig azonosulok a másikkal, és tök öntudatlanul. Mintha minden másodpercben egy kicsit kihátrálnék magam mögül, elárulnám a saját személyiségemet.
És ezzel együtt azt is érzem, hogy lassan mélyen is változom, csak magamnak adok magamtól reakciókat, de senki nem látja igazán, hogy milyen vagyok, milyen a valódi életem, és ezért meg vagyok rekedve és ez szép lassan visszafordíthatatlnul megkeseredetté és cinikussá tesz és már nem is tudok majd olyan lenni, mint amilyen szerintem mélyen legbelül vagyok vagy lehetnék.
Nem tudom, mennyire érthető. Nehéz ezt elmagyarázni nagyon. Kb. olyan érzés, mintha el lenne raktározva a fejedben egy karakter, mondjuk a Tüskevárból Matula bácsi, és amikor olvastad a könyvet, akkor megértetted, hogy ő milyen, kialakult egy pontos képed róla, a gesztusairól, a gondolatairól, a viselkedéséről, és amint egy bizonyos ember társaságába kerülsz, akkor úgy érzed, mintha belül átalakulnál Matula bácsivá és nem nagyon tudsz ezen változtatni. (Valszeg született színész vagyok, sokszor, amikor utánzok embereket, meglepődnek a környezetemben, hogy milyen jól csinálom).
Amikor ezt magyarázom terápiákon, akkor nem nagyon látom, hogy értené a terapeuta. Talán a pszichodráma az, ami a legjobban tud erre hatni, de nehéz csoportba bekerülni és az amúgy sem egyénre szabott. Valami olyasmi kéne, ahol elemzünk különböző helyzeteket, hogy mikor hogyan működöm, és a terapeuta megérti, hogy mikor mi jár a fejemben és ezt akár el is játsszuk. Van valakinek erre ötlete?
Sematerapia, szerintem.
Es az pedig nem problema szerintem, hogy alkalmazkodsz a tarsasaghoz. Nyilvan mashogy beszel az ember a baratai, a csaladja, a parja, a munkatarsai vagy a fonoke elott.
Nekem a cbt (konitiv videlkedesterapia) egyeltalan nem valt be.
Utanna valtottam dbt-re (dialektikus terapia) azzal tobb eredmenyt sikerult elernem.
De mondjuk nekem senki soha nem mondta, hogy mennyire segithet ha van egy kialakult napi rutinod amihez ragaszkodsz ( hatranya: ha valaki/ valami kizokkent a rutinodbol, onnantol csunya vilag lesz)
Szoval en a dbt-t es a napi rutint ajanlanam. Ja es ha egy gyogyszer sem valt meg be akkor az aripripazol segitett nekem sokat
Meg nem tudom milyen szoros kapcsolatban vagy a pszichologusoddal, de ha nem ert meg akkor valtani kell. Es, hogyha meg nem hozta fel lehetosegnek ezt a ket feljebb emlitett terapiat en abbol arra kovetkeztetek, hogy o akkor valoszinuleg nem is foglalkozik ezzel a fajta terapiaval. Sok sikert, menni fog🥰
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!