MIT CSINÁLJAK? pár hónapja, elegem lett végleg, fogtam két övet összeeszkábáltam valahogy majd fellógattam az emeletes ágyamra sírtam és gondolkodtam belepróbáltam a fejem a hurokba párszor éleshelyzetben voltam, de nem lóghattam eléggé meg fájt is.

Beszélj a szüleiddel. Megoldást nem biztos hogy fognak tudni adni, de akkor is elmondhatod valakinek, hogy nem vagy jól. Az is oldja a feszültséget, ha kiadhatod magadból, nem pedig tartogatod és próbálod elnyomni.

Ne csak beszélj velük, nem leültetni kell őket és egy szuszra kiadni magadból a dolgot, hanem beszélgetni, hogy képben legyen mindenki a másikkal. Ha az életvitel miatt erre napi 5 perc marad, akkor is legyen 5 perc, amikor elmondhatod, hogy mi van, nem pedig magadban őrlődsz.

Mi a baj tulajdonképpen, magányos vagy? Barátok, lányok nincsenek képben? Tesód nincs? Unokatesó, akivel jóban vagy?

Ezek mellett iskolapszichológushoz fordulhatnál még esetleg, ha beszélni akarsz valakivel. Már ha legalább ránézésre szimpatikus az illető.

Nekem ez nagyon csendes borderline-nak hangzik. Hagyd a fenébe a szüleidet, ha kell. Menj el háziorvoshoz, mondd el neki ezt az egészet, és vagy elutal pszichiáterhez, aki továbbküldhet tb-s pszichológushoz, vagy, ha nyitott vagy rá, kérj beutalót bentlakásos pszichoterápiás osztályra és menj el vagy Tündérhegyre, vagy a Thalassa-házba, vagy a SOTE-ra. Ezek olyan helyek, mintha elmennél egy koliba, ahol hétköznaponként bent laksz, együtt eszel, alszol a többiekkel és napközben csoportos terápiás foglalkozások (pszichodráma, csoportos analízis, stb.) vannak. Foglalkozásokon kívül meg beszélgethettek, társasozhattok, ilyenek. (Tehát nem "diliház"). Gyógyszert lehet, hogy felírnak, ezt el kell fogadnod, ha bemész, de inkább gyógyszert kelljen szedned, minthogy öngyilkossági kísérleted legyen. Én ezeket a helyeket ajánlom. Sok a korodbeli ott, rengeteg fiatalra nem figyelnek a szülei és ez lesz belőle. Egyszerűen egy gyereknek szüksége van a minőségi odafigyelésre.

Tudom, hogy ez nagy lépés, de megéri rászánnod magad. Én azt kívánom így utólag, bár megtettem volna a te korodban. Megéri, hogy javuljon az állapotod. Ha a háziorvosod egyetért veled, és ha a felvételi beszélgetésen is úgy ítélik meg, hogy szükséged van rá, akkor mondhatod azt a szüleidnek, hogy orvosi vélemény szerint is szükséged van erre, és akkor már nem sokat mondhatnak. Addig is pedig, ha kell, keresd fel az iskolapszichológust.

Ha ő sem ér rá, és az orvoshoz sem tudsz hirtelen menni és rád tör egy ilyen roham, akkor vegyél pár nagy levegőt és hívd fel ezeknek a számoknak az egyikét: [link]

[link]

137-00

116-111

Ezt nem tudod és nem is kell tudnod egyedül megoldani. Külső segítségre lesz szükséged. Neked most annyi a dolgod, hogy legyen annyi önuralmad, hogy ezek közül valamelyikhez fordulj, ha a gond van. A többiben pedig ők már segíteni fognak. Ne csinálj butaságot, minden rendben lesz.