Másnak is tesznek a családtagjai a depressziójára, öngyilkossággal kapcsolatos kijelentéseire?
Én azt tapasztalom hogy amikor csupán formaságból megkérdezik hogy hogy vagyok, azt a választ várják hogy "megvagyok, köszi".
Ha esetleg elkezdem mondani őszintén hogy szarul vagyok, mert mondjuk az idegeimre megy hogy 4 éve élek egyedül, és bár hogy teperek nem találok társat, és hogy inkább felkötném magam a francba, a következő reakciót kapom: "Ez van, nem tudok vele mit kezdeni, attól hogy mindig elmondod nem lesz jobb". De persze úgy hogy éreztetik hogy kurvára unják a témát és nem akarnak erről beszélni.
Van amikor mondom hogy szarul vagyok, de úgy sem akarnak róla beszélni.
Elkezdik mondani hogy "de, de mondjad mi a baj", elkezdem mondani, felbasszák magukat, aztán inkább közbevágnak és témát váltanak XD
Kb úgy állnak hozzá mint ha amputálva lenne a lábam és már meg kellett volna szoknom, mit beszélek mindig róla...
Nagyjából az a mentalitás van hogy mindenki elfolytja az érzéseit, ettől frusztrált, ideges lesz, és ha valaki esetleg megszegi ezt a szabályt, annak egyből neki kell esni, mert "ha én sem rinyálok akkor te se!".
VAGY
Más hasonlattal élve. Mint ha az ember belökné a kaját meg a vizet a kutya keneljébe, de az a rohadt dög csak nem hagyja abba a vonyítást, "pedig már kapott kaját is baxa meg, meg tettem mindent!". Ja, kiengedni, foglalkozni vele minek...
Minden esetre a családom, barátaim már biztos nem tartanak vissza. Hiába mondtam el ezerszer mi a bajom, ugyan úgy állnának hülyén és nem értenék még is mi bajom volt, biztos meghülyültem, meg jaj most kibasztam velük.
Szomorú hogy egy rohadt jó szóra nem telik azoktól akik "szeretnek", meg "ismernek"...
9: Hogy érted az "alapot"?
Meg van "álmaim háza" amit exemmel vettünk. Van csomó hobbim amivel foglalkozok ha van kedvem, erőm.
Egy idő után semmi sem jó móka...
Nem arról van szó hogy a tökéleteset keresem, de nem találom, hanem hogy NEM LEHET, ismerkedni, odáig sem jutok hogy szortírozni lehessen.
(Mint korábban írtam, MINDEN megpróbáltam már ennek érdekében).
Pár kérdés:
- Ti huzamosabb ideig éltetek TELJESEN egyedül?
- Voltatok huzamosabb abszolút szex nélkül, vagy a legminimálisabb intimitás nélkül?
- Meddig lehet ezt bírni? 5, 10, 20 évig???
Közhely, de az ember társas lény, szüksége van ezekre a dolgokra, nem lehet annyival elintézni hogy majd lesz. Olyan mint ha a szomjas embernek mondanák hogy ne gondoljon rá, vagy majd kap vizet. De baxxa meg, MOST halok szomjan, nem egy hét múlva!
A kérdésem lényege csak annyi lett volna hogy könnyebb lenne az élet ha legalább tudnánk adni egymásnak legalább egy minimális támogatást, bíztatást, empátiát, de marad helyette "a szomszéd tehene is dögöljön meg"...
válasza:Neked a legnagyobb bajod az, hogy kapni szeretnél valamit a másiktól (szeretet, szex, pozitív érzelmek, stb), csak ezzel az a probléma, hogy el akarsz venni a másiktól valamit és egy ez nagyon vissza taszító érzést ad a másiknak.
Gondolom találkoztál már kéregetőkkel. Milyén érzés kavargott benned?
Hát nem hiszem, hogy feltöltő élmény volt számodra. Ugyan ilyen amikor a partneredtől várod a boldogságot és ezt nem tudod eltitkolni bármennyire is szeretnéd.
Nem lenne jobb, ha azon kezdenél el gondolkozni, hogy mi az amit a másiknak tudsz nyújtani?
Hidd el, ha így gondolkozol te is bőségesen fogsz kapni.
válasza:Nálam is teljesen.
Mert nem tudják elképzelni,hogy megtenném.Nem tudják,hogy minden nap szemezem a késsel..
válasza:Szerintem teljesen korrekt, ha nem jópofiznak veled őszintétlenül azok, akiktől elvárod.
Két eshetőség van: vagy nem tudnak segíteni (mert hatáskörükön kívül áll a problémád megoldása), vagy nem akarnak (mert szerintük nem tettél meg mindent, függetlenül attól, hogy ezt állítod, vö. "mindig más a hibás").
Nem gondolnám, hogy azért vonják meg tőled mézesmázos szavaikat, mert olyan g*cik. Ha mégis, akkor keress más társaságot.
Én meg a másik oldal vagyok. Mindig is szerettem volna segíteni másoknak a szeretetemmel, azzal, hogy meghallgatom az illetőt, és van hozzá pár kedves, biztató szavam. Aztán az illető vagy leszart, vagy kiderült, hogy amúgy nincs semmi komoly baja, csak egy rinyagép.
Eddig a kemény szavak.
Neked is azt tudom mondani, hogy látatlanban sajnálnám, hogyha kárt tennél magadban. Annyi aljas, mocsok, szemét, önző, ostoba, bunkó ember van, akik nélkül jobb lenne a világ, és mégis az értelmes, gondolkodó, érzékeny, önzetlen emberek kötik fel magukat. Sajnos ilyen a világ, ilyen az ember, s a magyar még ilyenebb.
Viszont mégsem állítom, hogy tudnék segíteni. És annyian vagyunk, akik nem tudnak. Bár tudnánk. Kívánom, találd meg azt, aki tud. Én annyit tudok tenni, amit fent leírtam.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!