Az elmúlt két évem egy beteg emberrel szinte bezárva éltem (24 órás gondozás) Van ebből kiút ?

Egy demenciás, ágyban fekvő betegnél dolgoztam 2 éven keresztül,2 hetes váltásban.A két hét alatt annyit voltam levegőn,amíg kimentem cigizni.A 4 fal között bezárva,egy 56 éves ember tönkre menèsèt néztem végig .

Az elején nagyon jó volt,akkor fel sem tűnt a bezártság,jól éreztem magam aztán kezdtem észre venni hogy semmihez semmi kedvem ,semmi nem okoz örömöt,imádtam sütni főzni,egy idő után már csak muszájból főztem,sütés is elmaradt,egy online turkálom volt imádtam,az volt az életem,azt is feladtam,nulla érdeklődés,semmi kedvem nem volt már semmihez,nem volt értelme felkelni.

Se boltba menni se sehova.

Csak 2 héten át bezárva vele.

Aki idegileg iszonyat megterhelő volt aki tudja Mi a demencia az tudja miről beszélek.

És hogy miért nem hagytam abba a munkát ?Mert gyáva voltam.

Inkább tönkre mentem,minthogy azt mondjam a családjának,akik nem ott éltek hogy befejeztem.

Féltem az újtól is hogy az talán még rosszabb lesz .

Maradtam.Napról napra rosszabbul lettem.Híztam.Nem mozogtam.

Cukroskènt az étkezésekre sem figyeltem,mert ha valamit csinált akkor az édesség volt a menekülés.

15 kilót híztam, lepukkant lettem,kedvetlen,se hobbi se érdeklődés semmi és senki iránt.

Ideges vagyok állandóan,kb csak a légzésemre figyelek, nagyokat sóhajtozok,nem tudok semmire koncentrálni.A beteg pénteken meghalt.Azóta mintha még erősebbek lennének ezek a tünetek .

Ha valaki járt már így,szívesen fogadok tanácsokat .

Egyedül már kevés vagyok

Ha kell orvoshoz is fordulok,de hátha valaki addig is valahogy tudna segíteni

Köszönöm !