Miért motoszkálnak bennem ezek a gondolatok?

Sziasztok!

Most lesz egy éve, hogy kimenekültem egy testi-lelki bántalmazó kapcsolatból, elhagytam, haza költöztem. Egy fél éve együtt vagyok a párommal, és kijelenthetem, hogy életem első egészséges kapcsolata. Irodai munkát végzek, ahol teljesen egyedül vagyok, javarészt a saját gondolataimmal. Mostanában rengeteget agyalok akaratlanul a volt exemen, azon, hogy engedhedtem hogy megtámadja mindazt ami sérült és érzékeny bennem, vagy pedig ő tette azzá. Hogyan hitette el velem -és ennek mindig nagy hangot adott-, hogy nála jobbat sosem fogok találni magamnak.

Senkivel nem mertem -utána meg már alig tudtam volna- megosztani bárkivel azt, hogy mik történtek velem abban a két évben amíg együtt éltünk. Bűntudatom van a párom előtt, hogy az exemen gondolkodom, így nem osztom meg vele, mert valamilyen szinten érzelmi töltetű. Persze ezek negatív érzelmek, mintha most jönne ki a harag belőlem, most realizálnám, hogy miket hagytam megtörténni.

A családom, barátaim felé is hatalmas bűntudatom van, ahogy viselkedtem velük, és egyszerűen nem hagy nyugodni, belülről szétszed ha vissza emlékszem rájuk.

Én az emberek felett már régen nem tudok ítélkezni, mert mindig a miérteket kerestem, ez talán az alkoholista apámnál rajzolódhatott ki amikor próbáltam megérteni, hogy miért csinálta azt velünk, amit. Az exemnél is ez volt, szánalmat éreztem, hogy a traumái miatt viselkedett úgy velem és másokkal.

Talán abban szeretnék megértést találni, hogy miért vannak ezek a gondolatok a fejemben, csillapodni fognak-e idővel és persze a véleményeteket is szívesen elolvasnám, köszönöm.