A saját életemet szinte kívülről szemlélem. Éreztetek már így?

Hát, én vagy 20 évet depresszióban éltem le, ebből kb. 10-15 szörnyű volt, és gyakran éreztem úgy, ahogy te. Leginkább az volt az érzésem, hogy egyáltalán nem élek, pusztán végigszemlélem, ahogy tétlenségben eltelik fölöttem az idő. Mára azért már sokat enyhült a dolog. Amit tudok javasolni:

- Ha depressziósnak érzed magad, fordulj pszichiáterhez. Elképzelhető, hogy gyógyszert is kell szedned - ez nem oldja meg a problémákat, de segít átvészelni a nehéz időszakokat.

- A téged aggasztó dolgokat muszáj megbeszélned valakivel, kell egy személy, akiben megbízol. Ez lehet a pszichiáter, egy pszichológus, egy pap, ha vallásos vagy, egy barát, szülők, akárki.

- Milyen dolgok aggasztanak? Egyáltalán be tudod azonosítani őket? Tételesen össze kell szedni, és szisztematikusan átgondolni, hogyan tudnál változtatni rajtuk.

- Vannak céljaid, terveid, vágyaid? Próbálj ilyeneket találni, és határozd meg, hogyan lehetne oda eljutni. Nem baj, hogy elérhetetlennek tűnik, rakd le magad előtt a sok lépcsőből álló utat, és vedd az első lépcsőfokot. Amíg az meg nincs, a többire ne is gondolj.

- A negatív gondolatokat ismerd fel, és amennyire tudod, azonnal fordítsd el tőle az elmédet. Gondolj másra. Nézz meg egy sorozatot. Menj el futni. Bármi.

- Kerüld a magányt, amikor egyedül vagy a rád törő nyomasztó gondolatokkal. Ha lehetséges, járj társaságba, barátokkal sörözni, stb.

- A fizikai aktivitás nagyon fontos: ha nincs, próbáld erőltetni kicsit. Nemcsak a testedben indít el pozitív változásokat, hanem eltereli a figyelmedet az örökös agyalásról. Ez lehet sport, takarítás, mosogatás, önkéntes munka, barkácsolás, kapálás, fametszés, segítség a szüleidnek - lényegében mindegy, csak testi aktivitással töltsd az időt.

Így látatlanban nagyjából ezek jutnak eszembe, de neked kell eldönteni, ezek közül bármelyik alkalmazható-e a helyzetedre. Nyilván más ötletek is lehetnek.

Szerintem is a legfontosabb egyébként, hogy ha annyira súlyosnak érzed, keress fel egy szakembert, mert ő simán lehet, hogy már ezer ilyet látott, és a segítsége nélkül nem boldogulsz. (Én magam is jártam több évig, ma már nem.)

Sok sikert és gyógyulást kívánok!