Hogy tudnék mindig úgy tekinteni az emberekre hogy igazából szinte mind egyformák vagyunk ugyanazokon megyünk át és együtt vagyunk a világ ellen és nem pedig egymásellen és még a világ ellen is?

Én is szoktam ilyeneken gondolkodni.

Akik spirituálisan közelítik meg ezt, az "Ego leépítéséről" szoktak beszélni, ami megakadályozza, hogy annak láss másokat, amik, lásd a lényeget, ne elkülönülten lásd magad.

Ha úgy gondolod, hogy "a világ ellen vagy", akkor rossz úton jársz és sosem jutsz békéhez.

Az odáig rendben van, hogy egyformák vagyunk. Mindannyian ugyanazt a 4 dolgot csináljuk mint az állatok: eszünk, alszunk, szaporodunk és védekezünk. Az állatoktól viszont az különböztet minket, hogy képesek vagyunk lelki életet gyakorolni. Ők nem.

Tehát a válasz a kérdésre a lelki gyakorlatok. A lelki gyakorlatok által érdemeket szerzel, melyek szükségesek a lélek fejlődéséhez. Hogy értsd:

a test akkor fejlődik, ha táplálod étellel. A lélek akkor fejlődik ha táplálod lelki táplálékkal, pl. imával, jó cselekedetekkel, stb. lelki gyakorlatokkal.

Amiről itt beszélünk, annak nincs köze az önbizalomhiányhoz.

Nem ítélkezni helyes, hiszen:

Nincs jó.

Nincs rossz.

Csak szemlélődés.