Két napja egyfolytában zabalok.Meg akarom magam ölni.Nem bírom.Mit tegyek?

Voltam anno anorexiás,2-3evig amiből egyedül evickeltem ki.

Mindig volt valami az életemben,ami mély nyomot hagyott bennem.Alkoholista nevelő apa,skrizofren Batty aki állandóan bántott,hatbaszurtak a barátaim,internetes zaklatások,sima zaklatások,mindezeket után állandó megfelelési kényszer,szorongás,pánikbetegség,nemrégiben egy szakítás,a párom szülei nem bírták elfogadni a mentális dolgaimat emiatt jobban kijöttek rajtam a párom nem bírta és ott hagyott.

Suliba egyedül éreztem magam mindig,tanárok mindig engem találták meg,bántottak.

Újra kijöttek az eveszavar tünetei,megint nem ettem sokat.

De az edzést sosem hagytam abba

Aztán nem rég eldöntöttem hogy fel állok,újra és újra bármi lesz

Elkezdtem egy szakot tanulni,eljarok dolgozni.Nehezen nyitok mások felé,de már lettek barátaim.Van egy srác aki tetszik.De belebonyolodtam valami olyanva,amiből nem tudok kijönni.Szeretetet és figyelmet kapok tőle,programokat csinál nekem,sokat beszélünk..megtörtént az,aminek talán nem kellett volna.Lefekudtunk 2x is egymással,elkezdett hiányozni,megszerettem,O viszont félek csak kihazsnal.Persze nem úgy tűnik,mert keresi a társaságom állandóan,ír,elhiv programozni,megfogja a kezem az utcán,este hozzám búj..

Nem tudom mi van köztünk.Bizalmatlan vagyok,félek az egésztől,nem mellesleg állandóan iszik.Nem alkoholista csak sokat iszik,és én is iszok vele.Hangulatjavitot szedek a depressziómra már több,mint fél éve,és rengeteget segített.De bűntudatom van amiatt hogy annyi alkoholt ittam,és most még a falai rohamok is rám törnek.wgyedul érzem magam senki nem segít,édesanyám csak cseszegetni tud,senki nem ért meg úgy érzem.

Mindig én vagyok a sz@r,mindig.Ettol mélyebben már b M tudok lenni.egesznap fekszek és alszok

3ors óta próbálok nem enni..

Valaki könyörgöm segítsen,ez már túl sok nekem.