Már 3-4 éve küszködök a szociális szorongással. Hasonló embereknek mi vált be?

Tarts ki, a terápiák néha csak sokára segítenek. Néha csak a sokadik. Vagy tíz éve voltam egyen, a végén azzal búcsúzott a doki, hogy: "Élvezze az életet!" Nem tudtam ezzel mit kezdeni, sőt, felháborított - hát hogy lennék én erre képes? Aztán most egy másik terapeutánál szóba került az élmény terápia, hogy a depresszióra hajlamos embereknek következetesen erőltetni kell a közösségi élmények szerzését. Igyekszem ezeket előre megszervezni, hogy muszáj legyen rájuk elmenni, mert aznap már ritkán van hozzá kedvem, aztán mégis jó lesz, és ez jót is tesz a lelkiállapotomnak. Na, hát erre utalhatott a korábbi terápia, amit tíz évvel később értettem meg. Ezt csak azért írom, hogy néha sajnos sok idő, amíg az ember megérti, felfedezi magát...

Én önsegítő könyvekkel is próbálkozom, pl. az Ursus librisnél elég jók jelennek meg. Pl. Felfelé a lejtőn, A szorongás feloldása, esetleg nézz körül náluk. Pl. az előbbiben írják, hogy a sport javítja az ember szociális készségeit, a nélkül, hogy bármit tudatosan máshogy csinálna, könnyebben megy neki.

Amit ez az új terapeuta mondott és szintén tanulságos, hogy a depisek nagyon sokat foglalkoznak magukkal, és lehet próbálkozni ezt kontrollálni, hogy pl. hm, mióta rágódok is ezen vagy azon a velem kapcsolatos dolgon? Na, akkor most abbahagyom egy órára és kifelé figyelek. A szövegedben is az látszik, hogy te is elég sokat foglalkozol magaddal. Mi lenne, ha társas szituációkban nem azon rágódnál, hogy jaj, mit fogsz elrontani, hanem csak a többiekre figyelnél? Mit mondott Péter, mire gondol Csilla, hogy hordja a haját Tünde, ki tetszhet Csabának? Eleget foglalkoztál magaddal, kicsit feledkezz meg magadról, és nézd a többi embert. :-)

Ez azért is jó, mert látod, hogy ők sem tökéletesebbek nálad, ők is néha elrontanak dolgokat, és te sem ölöd meg őket ezért, így valszeg az sem olyan nagy dráma, ha neked nem sikerül tökéletesen valami. :-)

Jól csinálod, hogy mész új helyekre, pl. diákmunkába! Az új helyeken mindig új esélyt kapunk, hogy kicsit jobb arcunkat mutassuk a többi embernek! 49f

Kedves kérdező leány,

velem hasonló a helyzet, jelenleg 17 éves fiú vagyok és egy súllyosabb szociális szorongással küzdök, jelenleg 2 hetente elkeztem ezzek kapcsoolatba pszichológushoz járni viszont tisztában vagyok azzal hogy ő csak tanácsot tud adni és következményeket, de nálam az szorongás olyan szintű minden helyzetben hogy képtelennek érzem magam a válozásra, gondolkoztam hogy megkérném iratson fel valamilyen szorongás tompító bogyót, mert így csak az lefelesüjjedő ördögi körömbe maradok, én nem vagyok egy szakember csak annyit tudok javasolni, hogy kezdj el magadon dolgozni, mert minnél korábban kezded el annál hamarább és biztosabb lesz a változásod, ha az a szakember akihez jártál számdra nem volt hiteles akkor keress egy másikat, mert ha nem megy egyedül és még ahogy leírtad a barátaiddal se tudod megosztani a gondjaid csak az értékes idődet veszetgeted az életből.