Mi értelme van az életnek ha végül mindenki meghal?

A lényeg, hogy valami miatt meg van romolva ez a világ. Sátánnak is köze van hozzá.

Eféz.

2,1 Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,

2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik

6,12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

#22 gondolom nekem szólt. Én úgy vagyok a hittel és a vallásokkal, hogy mivel se a létezését, se a nem létezését nem lehet bizonyítani, ezért én nem hiszek egyikben sem, de nem is tagadom, hogy igaz lehet. Lehet a buddhistáknak van igaza és reinkarnálódunk, lehet a mennyországba kerülünk, de az is lehet, hogy szimplán megszűnünk létezni. Lehet gyártani elméleteket a halál utáni életről és az élet értelméről, de mivel bizonyítani nem tudunk semmit, így ezek nem többek spekulációknál.

Nekem az az életfilozófiám, hogy élvezni kell az életet és jót tenni másokkal, mert ha így élsz, akkor bármi is legyen a halál után, te tiszta lelkiismerettel léphetsz át oda. A te életednek csak magadnak van értelme, gondolj csak bele, 7 milliárd ember a létezésedről sem tud. A lényeg az, hogy hozd ki az életedből a legtöbbet úgy, hogy közben nem ártasz másoknak.

#23 nem neked szólt, hanem a két és fél pipás felhasználónak szántam.:)

Lehet, azok keresik a mélyebb okokat, átfogóbb összefüggéseket, akiknek több szenvedés jutott, vagy valamiért elkezdték látni a világban az igazságtalanságot.

Még ezt muszáj beidéznem:

A brahmanizmus-buddhizmus és a kereszténység közötti harcban a szellemi és az erkölcsi ütközik egymással. Indiaiakkal való vitáikban újra és újra találkoznak majd ezzel a mondattal: ”A szellemiség nem erkölcsiség”, azaz a szellemivé válás az Istenhez való eljutásban önmagáért van, s végül is mint a legnagyobb, fölötte áll minden erkölcsinek is. Mi keresztények azonban azt mondjuk: ”Szellemiség és erkölcsiség egy és ugyanaz. A legmagasabb szellemiség a legmélyebb erkölcsiségben szerezhető meg, s folyamatosan a legmélyebb erkölcsiségben fejeződik ki.

Albert Schweitzer: A keresztyénség és a világvallások

(ma újra is olvasom az említett két esszét, már rég olvastam, muszáj feleleveníteni.)

A.S. nem kispályás volt egyébként, filozófia teológia professzor, orgonaművész, orgonaépítő, orvos, Béke Nobel díjas.