Úgy érzem jobb lenne meghalni?

Egyetemista vagyok, valahogy nem megy nekem ez az egész. Gyerekként okos, motivált gyerek voltam, már magamra sem ismerek és elszomorít. A családom egyedül lelki támogatást nem volt képes soha nyújtani, minden mást igen. Sajnos sokat is veszekedtek, mostanában nem vészes, de őszintén elég traumatikus volt egy-kettő. Összeszorul a gyomrom, ha valaki hangosabban kezd el beszélni, főleg ha otthon. Például ha lent nevetnek, szórakoznak a szüleim, akkor van hogy nagyon megijedek, mert először nem tudom miért hangoskodnak és azt hiszem vitáznak. A tanulás már nem megy, nem igazán értem amit tanulnom kell. Szüleim erőltették ezt is, belementem, mert mit csináljak? Zéró motiváció, zéró kedv. Legszívesebben örökre elaludnék. Sikertelen vagyok minden téren, egy ideje nem is próbálkozom semmivel. Minek? Mindig szarul sült el minden sajnos. Levegőnek néznek mindenhol, mindig én vagyok a fura gyerek. Egy emberen kívül senki nem érdeklődik irántam. 20 évesen egy komplett lúzer vagyok. Teljesen életképtelen, idióta. Nagyon irigy vagyok másokra, akik az ellentéteim. Nem jön össze soha semmi, megaláznak mindig. Nem sok kedvem van már élni. Minek? Nem lesz belőlem semmi.

Mindig ezt csinálom sajnos. Egy ideig semleges a hangulatom, aztán beüt egy nagy löket egy hétig kb.és utána olyan állapotba kerülök, mint most. Órák óta azon gondolkodom, hogy hogyan öljem meg magamat. Tegnap pedig olyan jól voltam. Tanultam, végre edzettem, csinosan öltöztem fel. Most meg mekkora hányadék vagyok, bárcsak felkötném magamat. Nem tudom mitől van ez. Mit tudok ezzel csinálni?