Elveszteni a vallásodat mennyire volt traumatikus?

Ugyanannyira, amennyire elveszíteni a Mikulásba vagy a húsvéti nyusziba vetett hitemet. Nem volt traumatikus, egyszerűen kinőttem belőle, nem volt már rá szükségem.

Nem biztos hogy emberek találták ki embereknek. Ezekkel a vallásokkal kapcsolatban pont az van hogy nem tudunk semmit, mennyi igaz belőle mennyi nem (azt mondjuk lehet tudni általában, hogy nem az egész igaz, vagy nem úgy). Sokan hisznek valamiben, de biztosat senki se tud.

2-es, ha csak egy részét is találták volna ki emberek, akkor is emberi kitaláció maga a vallás logikailag, mert az egész vallás biztos, hogy nem igaz.

Miért trauma? Örülj neki, hogy nem kell a sok idejétmúlt erkölcsi tannak megfelelned, nem kell kirekesztened, de leegfőképp hogy a saját magad ura vagy, és a saját életedért felelsz, ebben az egy világban.

De miért gondolod, hogy ez törvényszerűen traumával jár? Kétséget kizáróan meggyőződni csak tanulás útján tudsz, ami egy folyamat. A kétségeid folyamatosan oszlatod el azzal, hogy újabb és újabb információk birtokába kerülsz, és szépen lassan egyre kevesebb lesz a hited. Egy nyitott embernél ez szerintem nem okoz traumát.

Valamennyire az volt. Főleg az említett energiabefektetés miatt, olyanként aki azelőtt minden tettét alávetette a 'szent szabályoknak', nehéz volt beleilleszkedni a 'normális' rendszerbe, valamint motivációt találni az önpusztítás ellen, ami valamiért nagyon vonzott/vonz. Újragondolni mindent, hogy mit miért teszek, nem egyszerű. Valamilyen szinten még mindig hiányzik a vallás mint keretrendszer, útmutatást, biztonságot adó.. valami.