Mi a visszahúzó erő nálatok, ha az öngyilkosságon agyaltok?

Előre is bocsi, lehet picit hosszú lesz!

Engem az húzott vissza eddig többször is, hogy gyáva voltam megtenni. Többször terveztem például hídról leugrást, el is indultam nagy elhatározással, de mire odaértem, elfogyott a bátorságom. Volt olyan is, hogy jól besöröztem előtte, azzal a szándékkal, hogy hátha az csökkenti a félelmet, de még akkor sem ment. Most azon gondolkodom, hogy benyugtatózva kifekszem a teraszunkra vagy a fűtetlen előterünkbe, míg ki nem hülök, de fagyálló-ivás is szerepel a terveim között. Amúgy jól írják többen is: iszonyú bátorság kell hozzá! Több távoli rokonomnak megvolt hozzá a bátorsága! Nem tudom, mennyi ideig agyaltak rajta, de ők nem szórakoztak, az egyikük például ablakon ugrott ki. Egyébként 8 éve majdnem meghaltam természetes halállal... Sajnos csak majdnem... A mértéktelen ivászattól hasnyálmirigy-gyulladásom lett, aminek tudjuk mi a vége, ha nem kezelik (még az előtt már 4 évvel - azaz 30 éves koromban - egy orvos megjósolta, hogy, ha nem hagyom abba a piálást, meghalok). Egy ideig hagytam, hogy kezeljenek, de aztán megtagadtam az ellátást, viszont olyan mértékű fájdalmaim lettek, hogy nem bírtam tovább és ismét kórházba kellett mennem. Ott azért imádkoztam, hogy haljak meg! A családom egy része szinte el is temetett, tényleg szar állapotban voltam, szó szerint élet és halál között, de meggyógyítottak. Már bánom, hogy akkor nem tettem semmit, hogy tényleg meghaljak! Azóta újabb testi betegségeim alakultak ki és több, diagnosztizált mentális problémám is van, ami gyógyíthatatlan (többek között borderline). Ezek miatt szinte gyógyszereken élek. Ráadásul egy olyan élethelyzetben vagyok, amiből a betegségeim miatt nem tudok kitörni. Ebből csak a halál jelenthet kiutat. Minden nap rosszabb, egyre kevésbé van kedvem élni! Én egy anyát, egy testvért és egy sógort hagynék itt (van még egy testvérem illetve sógorom, de őket nem tekintem annak, mivel megbocsájthatatlan dolgokat tettek a családdal). Talán nekik hármunknak, de főleg tesómnak és anyumnak hiányoznék, de ez engem nem tart vissza, mert csak teher vagyok nekik. Szerencsére párom illetve gyerekem nincs, akiket magukra hagynék! Szóval, csak a gyávaság, ami eddig visszatartott, de szerintem már nem sokáig!

Ittam már meg majdnem egy liter vodkát fél óra alatt, mikor elkezdett hatni úgy voltam vele hogy nem bánom ha meghalok. Hát nem hagyták hogy meghaljak…. 2014-ben felvágtam az ereimet. Most idén szeptember 25 én megint, de lábon kihordtam az egészet mert elállt…

Hogy mi tart vissza? A szüleim! Csakis ők. Egyke lányuk vagyok, belegondolni se merek mit élnének át.

Tudok egy biztos módszerről de nagyon félelmetes lehet, még bőven bepiálva is. A vagdosás, mérgezés igazából meg komolytalan. Nem igazán lehet abba belehalni.. megtanultam már.

Egyenlőre várok bár nagyon nehéz, napi szinten borulok ki mert aspergeres borderline vagyok. Teljesen másképp látom a világot mint egy normális ember. Vagy jobbra fordul a sorsom, vagy én fogok majd egy idő után máshogy gondolkozni de azis lehet h történik velem valami teljesen más vagy végül megteszem mert bejön valami nagy krízis, amiket nem bírok kezelni..

Egyenlőre függőben vagyok.

26/n

Szilvi