A pszichoanalízisnek miért tulajdonítanak még jelentőséget?

Kb. 2 évig jártam pszichoanalízisre, azon kívül, hogy megtudtam magamról olyan infókat, amik nélkül szerintem most is simán elboldogulnék, nem nagyon segített, sőt. Minden tünetemnek valami intrapszichés folyamatot, elfojtást tulajdonítottam, mindennek kerestem az okát. Egyszer meguntam, és helyette időpontot foglaltam egy pszichiáterhez, aki diagnosztizált, megkaptam a kezelést és elmúltak a gondjaim.

Természetesen nem azt akarom mondani, hogy nincs értelme a pszichoanalízisnek, mert valakinek lehet hogy segít, de az én személyes véleményem az, hogy olyan, mint egy szekta. Mindennek valamilyen magyarázatot akarnak tulajdonítani, meg olyan, igazából jelentéktelen dolgoknak, mint pl. a rekedtség túl nagy fontosságot tulajdonítanak. Egyik alkalommal berekedtem, és megkaptam, hogy biztosan azért rekedtem be, mert nem akarok beszélni az érzéseimről. Holott ennek nulla valóságalapja volt és csak simán náthás voltam. A pszichiáter azt mondta, hogy nem mindenről a páciens tehet, nincs mindennek oka vagy a tünetek kialakulásért felelős gyerekkori trauma, hanem az agy ugyanúgy megbetegedhet, mint pl. a vese vagy a szív és azt gyógyszerekkel vagy adekvát terápiával kell kezelni.

Mit gondoltok, miért van még mindig ekkora jelentősége a pszichoanalízisnek?