Ez pánikroham volt? Vagy valami más?

Évek óta nincs pánikrohamom, csak a mindennapos szorongás, kényszergondolatok, szívem figyelése. Készülődtem haza a holnapi vizsgára, aztán kiderült hogy nem tudunk kocsival hazamenni, így muszáj voltam vonattal jönni. Ide-oda kellett sietnem (jegyet venni, buszhoz menni, aluljáró stb), mondanom sem kell hogy egész nap szívdobogásérzés, gombóc a torkomban. Az út közben felerősödött bennem egy olyan, hogy mintha nem érezném magaménak a mellkasomat, idegen vagyok a saját testemben, egyszerűen egy megmagyarázhatatlan megsemmisülés érzés a testemben, főleg a mellkas tájékon, halálfélelem, szívdobogásérzés. Leblokkoltam az út közepén, és se előre se hátra, csak meggörnyedve álltam az úton ujjamat a nyaki pulzusomhoz szorítva, hogy "élek-e még". Konkrétan nem tudtam emiatt elérni a vonatot, mert nem tudtam elsétálni, csak nagyon nehezen. Szerintem ez ilyen deperszonalizációs roham lehetett vagy nem tudom. Borzalmas. Mindig akkor jön elő ilyen, amikor vagy fizikai munkát csinálok, vagy megeröltetem magam, de egy gyors sétánál is ez van. Volt már valakinél ilyesmi?