Miért van ez? Normális? többi lent

Nagyon szeretem Anyukám, és állandóan hiányzil, mindig rá gondolok, nincs olyan fél óra a napban amikor ne gondolnék rá (de tudat alatt közbe mindig rá gondolok). Hiányzik a suliban, hiányzik amikor éppen iskolába megyek gyalog, és igazából mindig, amikor nem vagyok vele. Van hogy emiatt néha sírok. Egy ágyban alszunk mert nem tudok nélküle elaludni. És amikor bent vagyok suliban is, mindig írogatok neki hogy hogy van, mennyire szeretem meg hogy milyen jó lesz majd a nyár, meg ilyesmi. Hétköznap sajnos csak kora estétől tudunk együtt időt tölteni, de ilyenkor igyekszünk a lehető legtöbbet beszélgetni.

Nem is érdekelnek a fiúk egyébként mert nem akarom elveszíteni Anyukám. Csak ő érdekel, ő a legfontosabb nekem.

Más velem egyidős is érez hasonlóan, ez normális?

16 éves vagyok.