Kétségbe vagyok esve,magamra maradtam,hogyan lábaljak ki a dolgokból? Valószínű,hogy depressziós is vagyok?

Sosem volt könnyű életem.Gyerekkori trauma,bántalmazás családon belül,sok költözködés,nem tudtam így soha barátságokat kötni.Erzelmileg soha senki nem támogatott,egy nagyon mérgező környezetben nőttem fel.Soha senkire nem támaszkodhattam,ha még is beszéltem valakivel a problémáimról az volt a válasz,hogy "ez van". Két éve érettségiztem,azóta nem igazán tudom mit kezdjek magammal.Dolgoztam több helyen, leginkább szezonális munkákat,meg közben be iratkoztam szakmát tanulni.Semmi értelme nem volt,mert semmit nem tanítanak.Plusz a tanár ki kezdett velem.Elkezdett bennem kialakulni a férfiaktól való félelem,szorongani kezdtem ,és soha nem éreztem magamat biztonságban.Mostaban egyre jobban érzem,mint ha kiégtem volna.Semminek nem látom értelmét,állandóan aludnék ,fáradt vagyok,nincs kedvem enni.Nagyon egyedül érzem magam,semmi nem boldogít,és úgy érzem nincs kiút.Szedek antidepresszánst,de semmit nem ér,pedig emeltek az adagon.

Hogyan lepjek ki ebből a helyzetből?