Ha tényleg megtörténnek a teljesen szürreális események és naponta többször kapok összefüggő jeleket, akkor is skizofrén vagyok? Egy skizofrén tudja magáról?

Hát én azt mondanám mindenféle szakképesítés nélkül (és anélkül, hogy bármi konkrétat mondtál volna a veled történt furcsaságokkal kapcsolatban), hogy pont azért betegség, mert amit hallasz, látsz az nem valós. Nem ez az igazság. Lehet róla filozofálgatni (ezzel semmi gond nincs), de ettől még nem lesz objektív igazság.

A másik, hogy a skizofréneket nem akarják "kivonni a forgalomból", talán régen így volt (?), de most nem hiszem. Ez egy betegség, amivel együtt lehet élni, és gyógyszerekkel kezelhető. (Ahogyan számos más mentális/pszichés betegség, személyiségzavar stb.)

Hogy a skizofrének nem az igazságot látják, azt először is onnan tudjuk biztosan, hogy nem egyeznek meg a téveszméik. Ellenkező esetben ugye ez nem volna lehetséges, vagy legalábbis nem ütköznének egymással, de a valóságban a skizofrének „igazságai” személyes jellegűek, és a saját lelkivilágukra értelmezhetőek.

Pszichózisban az ember gyakorlatilag olyan, mintha nyitott szemmel álmodna, és a láttotakat-hallottakat folyamatosan beleszövi az álmába az agya (ezért van több-kevesebb kapcsolata a valósággal), de attól még álmodik, miközben azt hiszi, hogy ébren van. Amikor a külső valóság ellentmond a téveszméidnek, azt egyszerűen nem látod, nem hallod, nem fogod fel, nem emlékszel rá. Csak megy a "mozi" a fejedben, ami teljesen valóságnak tűnik, és semmi nem árulja el neked, hogy nem az, hiszen az ellentmondások mind szelektálódnak. Aki pszichózisban van, annak bizony fogalma sincsen, hogy ténylegesen mi történt meg és mi nem.

Nem nézünk hülyének, nem is vagy az.

Viszont Phoney válaszában van a helyzet kulcsa:

"Aki pszichózisban van, annak bizony fogalma sincsen, hogy ténylegesen mi történt meg és mi nem."

Ilyesmit magam is átéltem egy pár hetes időszakban. Ijesztő is, meg nagyon furcsa állapot. Nálam az erős stressz + nagyon kevés alvás okozta, másnál trauma, meg egy csomó más dolog okozhatja.

Folyamatosan úgy éreztem, hogy képtelen vagyok eldönteni, hogy most éppen ébren vagyok-e, vagy nem? Valóság-e, amit látok, érzek, csinálok, vagy nem?

Nem láttam, hallottam furcsa dolgokat, hanem a normális dolgokat tartottam furának.

Kesőbb, amikor ez az állapot megszűnt, visszakérdeztem az ismerőseimtől, hogy mi hogyan volt. Szerencsére nem csináltam semmi hülyeséget, az ismerőseim azt mondták, ők észre sem vették rajtam, hogy mi van! Csak annyit láttak, hogy fáradt, feszült, kedvetlen vagyok. Tettem a dolgom, ahogy kell, azért nem "vontak ki a forgalomból". :-o De nekem belül nagyon koncentrálnom kellett minden egyes cselekvésre. Nem kevés felelősség volt rajtam, ha elszúrom, nagy baj lett volna, de úgy éreztem, még visszaellenőrzési pontom sincs. Tényleg, igazán nem tudtam eldönteni, mi a valóság, és mi nem az. Totálisan elvesztettem a kontrollt. Még azt is megkérdőjeleztem, hogy ez az érzés valós-e? Szörnyű volt!

Utólag végiggondoltam mindent, amit csináltam, a mi történt. Szerencsére ezekből egyetlen dolog volt, ami nem volt valós: az az érzés, hogy nem valóság.

Groteszk az egész, mi?

Az már egy félig jó helyzet, ha legalább azt látod, hogy valami a gondolkodásoddal nem stimmel.

Menj el pszichológushoz, pszichiáterhez, és tegyétek rendbe a dolgokat!