Letezik ilyen fuggoseg?

Amikor egy emberhez kotodunk nagyon, annyira hogy amikor mar hosszabb ideig nincs mellettunk beutnek az elvonasi tunetek, nalam ez nyugtalansag, depresszio. En szerelmes vagyok de az illeto valahogyan azt adta tudtomra hogy semmi eselyem nincs nala, viszont megis ugy viselkedett velem mintha lenne, o neha eltunik az eletembol, honapokat nem talalkozunk, aztan mindig visszater hozzam es ezzel az oruletbe kerget. Szeretnek vele lenni barhol es barmikor de nem akar magaval vinni. Egyszer azt kerdezte (gondolom o csak poenbol) hogy meghalunk-e egyutt, nyilvan nekem ez lenne minden almom mert nem szeretnem itt hagyni viszont en sem tudnek tovabb elni nelkule. Csak egyszeruen nem ertem. Azt mondta olyasvalakit szeret aki nagyon tavol van tole, kozben pedig volt mar tobb kapcsolata is, de nekem akkor sincs eselyem, nem ertem hogy miert. Valahol feltekeny is vagyok az exeire, foleg hogy sokat beszel nekem roluk, de annyira szeretem ot, es nem tudom eldonteni hogy amiatt bant velem ugy ahogyan mert o is igy erez vagy csak jatszani akart az erzeseimmel es elerni hogy egy lelki roncs legyek. Mert voltak olyan huzasai is amiket egyertelmuen nem jo szandekbol tett. A lenyeg hogy olyan ez a toxikus szemely nekem mint egy drog. Gondolom hogyha azt mutatom majd neki hogy abszolut nem erdekel akkor kiderul majd hogy mit is akart. Mindenesetre ez ido alatt megprobalom tenyleg elfelejteni ot. Aztan meg lehet hogy fordul a kocka, o szeretne velem lenni de en mar nem vele, volt mar ra pelda.