Hogyan bírják elviselni a halált az ebben a munkakörben dolgozók?

Hidd el aki minden nap ezt csinálja azt már teljesen hidegen hagyja ez a dolog.

Munkám során en is rengeteget beszélek ügyfelekkel telefonon mindig jönnek az egyéni problémáikkal panaszkodnak sírnak, érzelmileg zsarolnak persze egyáltalán nem függ össze a dologgal amiért hívtam.

Az elején még sajnáltam őket átéreztem a bajaikat most már egyáltalán nem érdekel, megvárom míg befejezi aztán illedelmesen elbúcsúzom.

Annyi mindent hallottam, hogy már senki nem tud semmivel meglepni.

Az ehez hasonló munkakörökben nincs helye az érzelgősségnek. Aki erre nem képes az nem fogja tudni sokáig csinálni.

a boncmester sem jobb..van aki ezért iszik..persze ez olcsó kifogás.

Van, aki munkaidő végén fürdik, öltözik, és hazamegy...nem foglalkozik a munkájával..barátja nincs, de neki ez pont jó.

Én olyan hullaházas sztorikat tudok, fel sem idézem mert hányni fogok...

Szóval, az ott dolgozók nem szívbajosak és akkor még enyhén fejeztem ki magam!

Keresztapám 30x éve mentőzik. Azt mondta az elején szíven ütötték az első "igazi", valós halálesetek kint az utcán. Azóta elmondása szerint teljesen kiölt belőle bármilyen ezekhez társított érzelmet az a sok halott, akit látott. Nem hatja meg, nem sajnálja, nem foglalkozik vele, neki az az újabb halott csak egy munkaeszköz. Csúnyán hangzik, de el lehet képzelni mi lenne vele, ha minden egyes elhunyt tönkretenné az elméjét.

Már magával a munkával is így van, fiatal újoncként várta, izgult egy-egy hívás alkalmával, ma már rutin a munka minden része.