Mit tegyek, ha annak ellenére, hogy olyan szakon vagyok, ami érdekel, már most elegem van az egészből, szenvedésnek élem meg?
(Asperger-szindrómám és szociális fóbiám van.)
Minden nap öngyilkossági gondolataim vannak, falcolok, annyira nincs bennem erő, meg motiváció, hogy az ágyból alig tudok felkelni, a tömegközlekedést még zenével el tudom viselni, de még azzal együtt is többször volt pánikrohamom.
A férfiak félelmet keltenek bennem. Nem tudom miért, de tényleg így van. A professzorok túlnyomó többsége meg férfi és néhányuk annyira triggereli ezt a félelmemet, hogy teljesen átveszi az agyamat a pánik vagy legalábbis valami olyasmi, amitől nemhogy koncentrálni nem tudok, hanem még ráadásul nem bírok egyáltalán mozdulni, de közben meg az agyam menekülni akar.
Pszichiátertől kaptam egy gyógyszert, de az persze alsó hangon is ~2 hét mire elkezd hatni és természetesen az se biztos, hogy beválik.
Pszichológushoz járok, de csak mostanában kezdtem járni, annak még később lesz hatása.
Teljesen el vagyok veszve, tartok attól, hogy valami olyat csinálok magammal, amitől meghalok vagy ahhoz közeli állapotba kerülök és nem tudom mit tudnék tenni.
18L
Ért valami trauma, bántás gyerekkorodban, amitől ezt érzed? Pl vertek-e, erőszak, stb....
Szüleid tudnak erről? Ha igen, velük tudsz beszélni az érzéseidről?
Valaminek történnie kellett, ha így érzed magad!
Nem tudok róla, de lehetséges, nincsenek emlékeim ~10 éves korom előttről, szóval simán lehet, hogy csak nem emlékszem, a szakemberek, akikhez járok mind ezt tartják valószínűnek.
Anya többé-kevésbé tud róla, de nem nagyon tudok megnyílni neki. Apa már közel 9 éve nem él.
válasza:Nem ér ennyit az egyetem. Ezt úgy mondom, hogy én az álomszakomra jártam, végig élveztem mindent, az órákat, a társaságot, a kolit mindent.
Halassz egy évet, hozdd rendbe magad. Jó úton haladsz. Nem fog számítani ez a kis csúszás. Passziváltass.
válasza:Abszolút egyetértek a 3. válaszolóval, hogy inkább halassz és szedd rendbe magad, minthogy kikészítsen!
Azzal együtt, hogy el lehet ám felejteni a tanulás menetét, gyakorlatát is egy év alatt tán...
Mennyire állsz meg egyedül a lábadon? Beszélsz idegennyelveket? Tán egy év külföldön segíthet jobban magadra találnod esetleg... Bár ha most kezdtél terápiát, akkor ez nem igazán releváns épp. Próbálj meg rájönni arra, hogy mit utálsz annyira benne, és próbálj meg visszaemlékezni arra is, hogy miért jelentkeztél erre a szakra és mit vártál tőle!
Mondjuk én is hasonlóan voltam amúgy, hogy vágytam nagyon egy szakra, felvettek, elkezdtem, csalódtam, utáltam, leadtam, felvettem helyette mást az egyetemen belül, majd amúgy abban is csalódtam, aztán azt is lecseréltem, de akkor már egy másik intézményben találtam másik szakot, amit befejeztem végül.
Tényleg nem maradsz le semmiről egy év késéssel, ha közben össze tudod rakni magad! <3 Talán egy munkapszichológussal is érdemes lenne beszélned, hogy segítsen helyesen irányt váltani, nem lehet?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!