Normális az, hogy öngyilkossági gondolataim vannak a munka miatt?

Ha csak a területtel van problémád, nézz képzési lehetőségeket, tanulj olyasmit, ami mai fejjel már érdekel.

Ha magával a munkával van bajod, az szívás, esetleg keress egy jó szakembert, aki tud neked segíteni.

Ha tovább tanultál volna sem lenne jobb helyzeted itthon, ebben biztos lehetsz.

Aki törtetőnek, másokon átgázolónak születik az tök mindegy milyen iskolát végzett, az pénzes lesz így vagy úgy.

Aki viszonylag normálisabb lélekkel rendelkezik azok számára nem alkalmas a mai világ.

Pl. ügyvédnek sem való olyan, aki nem bírja ha sz@ros lesz a keze az ügyfelei miatt.

Szerintem keretezd át a világlátásodat. Nem veled és a végzettségeddel van baj. Azzal sincs baj, ha sok körülötted a böszme. Azzal van baj, ha ebbe bele akarsz betegedni.

Hosszútávon kell gondolkodnod és felmérned, hogy mikor mit tudsz tenni. Ezzel nem arra célzok, hogy tanulj valamit munka mellett, inkább azt, hogy dolgozz azon, hogyan tudsz legalább annyira kellemetlen tényező lenni mások életében, mint amennyire kellemetlenkedőek a szemétkedők veled.

Plusz: a szemétkedés mögött mindig valamilyen pszichológiai probléma van. Egy egészséges mentalitású ember ritkán gonoszkodik másokkal, mert felfogja, hogy csapatban akkor hatékonyabb, ha mindenki nagyjából jól működik körülötte.

Néha azért mindenkinél belefér pici szemétkedés, mert így vezeti le egy friss frusztrációját.

No meg az sem mindegy, hogy mit értünk szemétkedésnek. Ha valamit megkövetelnek, ami tök jogos és megállapodás van róla, vagy éppen alapvetően elvárható társadalmi norma, annak behajtása nem feltétlenül szemétkedés.

Szakadj ki mihamarabb az áldozat szerepéből, legalább gondolatban, hogy arra tudj fókuszálni, hogy mások miért is böszmék veled. Ha jól figyelsz, akkor kezedben lesz a kulcs a revanshoz, vagy ahhoz, hogy helyén tudd kezelni az egyént/helyzeteket.

Ne akarj öngyilkos lenni, inkább legyél te a porszem a gépezeteben, ami sokáig észrevehetetlen.

Sajnos ma már az only fanses k*rvàké a vilàg. Szomorú világot élünk.

Dolgozni már senki nem akar. Egyébként én sem, de muszáj leszek. Őszintén szólva hiányzik a lélek és az emberség az emberekből, ami az adja az egész élet eszenciàjàt.

Bár az is lehet, hogy mindenki más boldog, csak én nem élvezem az életemet....