Miként lehet kezelni ("házilag") az indulás, program, iskola előtti idegi alapú hasmenést, stresszt?

1# Az előző iskolában volt, de kilépett, hozzá járt fiúnk magánrendelésre a kórházi kivizsgálásig. A jelenlegi iskolában nincs.

3# De felmerült különböző betegség lehetősége, ám még egyik sem igazolódott be szakember által. A kórházban még autizmus vizsgálatot is végeztek, hátha autisztikus jellegű a probléma gyökere, de negatív lett. Hosszabb távú kezelés kéne, akkor lehetne igazán felállítani diagnózist. Viszont az is nagy probléma, hogy a pszichiáterek nem veszik szakember számba a pszichológusokat, ők pedig gyógyszermániásnak látják a pszichiátereket, akik beteget kezelnek és nem látják az embert...

Az állami pszichiáterek, pszichológusok mind csak halogatják az időpontot, ígérgetnek, majd visszahívnak, de nem teszik, amikor mi keressük őket újra, szinte zaklatásnak érzik. A körzeti pszichiáter, akihez tartozik a gyerek, tegnap közölte menjünk be a kórházba. A kórház nem fogadja, mert nem akkut probléma, menjünk a körzeti rendelőbe, vagyis oda vissza passzolgatnak minket. :-( A körzeti kijelentette, ők nem tudnak csodát tenni. :-o :-( Van időpontja fiamnak, akkor majd menjünk vele akkor. (október végére van időpont, de legutóbb sem csinált semmit, csak felírta a kórház által javasolt gyógyszereket és javasolta vigyük pszichológushoz. Abban persze nem tud segíteni, hogy be is jussunk a pszichológushoz. :-(

Mellesleg a pszichiáter hetente egy napon rendel 10-től 15 óráig, de valóságban 13 óráig, mert onnantól értekezleten van. Akkor van a heti megbeszélésük. :-( A pszichológus heti háromszor rendel 4 órát, de nem kapunk időpontot július eleje óta. :-( Mindig azt mondják, majd visszahívnak, ám soha nem teszik.

Privát kezelésekre nem telik! Elfogyott az összes félretett pénzünk, hiszen egy alkalom a pszichológusoknál 15-25 ezer forint, és legalább hetente kell járni.

Ahogy leírtam, eddig minden plusz pénzt belefektettünk a dologba, de az emelkedő árak minket is érintenek, sajnos a bevételünk nem emelkedik annyira, hogy kövesse. :-( Másik kiskorú gyerekünk is van, feléje is vannak kiadások. Nem kerülhet hátrányba ő sem.

Mellesleg így is reggeltől estig dolgozunk.

8# jól írja, ez havi szinten nézve nem könnyű, hiszen, valóban kijön 100 ezerre vagy még többre.

7# Családsegítőben is voltunk, ott ugyanaz folyik, küldözgetnek, majd tárogatják a kezüket, vonogatják a vállukat, de konkrét segítséget nem kapunk. Egyértelműen arra számítanak, majd az egészségügy segít ebben, hiszen az ő feladatuk lenne. Az ő általuk biztosított pszichológus egyszer fél órát beszélgetett még tavasszal a gyerekkel. Kiküldtek felmérni a családi életünket egy hölgyet, aki lényegében semmihez sem értett. Annyi tanáccsal szolgált, mintha a szomszéd nyugdíjas nénit kérdeztük volna. Megmondta a gyereknek, járni kell iskolába, mert muszáj és jó lenne, ha menne pszichológushoz is.

A családi életünkkel nincs gond, szépen, tisztán, jó körülmények között élünk. Mindenkinek van külön szobája, fiúnknak ráadásul egy külön emelete, tetőtéri része, fürdőszobával, amit szinte csak ő használ. Pár éve még (mi is) jobban bírtuk anyagilag. Ha ne is gazdagon éltünk, de lendületben tudtunk maradni.