Hogyan tudnám lelkileg kicsit összeszedni magam, ha éppen rossz passzban vagyok? Úgy érzem egyre több energiámba kerül, többe mint régen.

Nem mondanám túl sikeresnek az életemet, sőt, mondhatnám, hogy az élet minden területén bukásra állok, de folyamatosan küzdök, több kevesebb eredménnyel. Munkám nincs, a gyerekek mellett nem fér bele, nem tudom megtartani. A férjem szeret, én is őt, de már csak barátokként élünk együtt. Ez engem zavar, őt nem, én szeretnék tőle többet, ő nem tőlem (és mástól sem). Nőként, nem vagyok egy főnyeremény, kövér vagyok és a szülések is hagytak rajtam jópár maradandó nyomot. Háziasszonyként is megbuktam, folyamatosan szalad a ház és a kert, nem haladok a felújítással sem. Anyaként se teljesítek a legjobban. Mindent megpróbálok megtenni, de félek, hogy kevés vagyok, kevés leszek és már most attól rettegek, mi lesz a gyerekekkel, ha nem lesznek alkalmasak az önálló életre, csak támogatottra.

Alapból jókedvű és optimista vagyok, de néha óhatatlanul letört is vagyok és szomorú, mint most is, hogy beteg vagyok, lázas, de most sem pihenhetem ki magam. Meglepően jól el tudom már játszani mások előtt, hogy soha semmi bajom nincs, legalább a maszkolás képességét ellestem a gyerekeimtől, de attól még érzem, hogy szükségem lenne egy kis támogatásra. Sorstárs anyukákkal szoktam beszélgetni, de ők talán nálam is többet vannak rossz passzban, vagy csak jobban kimutatják, nekik is el kell játszanom, hogy semmi baj és minden rendben lesz. Többen mondják, hogy jó velem beszélgetni, mert bármi bajuk van én jobb kedvre derítem őket. Ennek nagyon örülök, de néha megfogalmazódik bennem, hogy és nekem ki fog vígasztaló szavakat mondani, ki fog jobb kedvre deríteni?

Később persze egy kiadós önsajnálat után megint derűs és vidám leszek, de egyre jobban érzem, hogy jól esne nekem is, ha valaki éppen helyettem lenne optimista es kivetelesen engem rángatna ki valaki a gödörből.