Mit tanácsoltok?

Távol ál tőlem, hogy az érzelmeimről beszéljek, de valami nagyon kikivánkozik belőlem, ezért most kivételt teszek. Már évek óta szürkének látom a világot, nem lelek benne értelmet. Nem találom igazán a helyem. Magányos és céltalan vagyok. Nem tudok kapcsolódni a körülöttem lévő történésekhez, emberekhez, érzelmekhez. Néha napi fél órára történik velem valami, ami leköt, amivel együvé tudok válni és jól érzem magam, de ez hamar elillan. Egyedül és társaságban is gyakran unatkozom.

Sokat szorongok, bár nem tudom miért, ha egyszer úgyse olyan fontos semmi, talán a természetem ilyen aggódos, nem tudom. Régen sokat sportoltam, de 1 betegség miatt már nem tudok sajnos.

Várom a tanácsaitokat!