Depi szobának hogy vessek véget?

MOST bemégy a fürdöszobába és rendbe hozod magad, utána meg AZONNAL elkezded rendbetenni a szobádat.

Halogatásnak, elöre tervezésnek nincs értelme, csak az müködik, ha RÖGTÖN megcsinálod, amit kell.

Mellékesen, ha a szobád rendben van, tiszta, meg te is, az a depresszió ellen igen pozitívan hat.

Mindenképp próbálj meg keresni egy normálisabb pszichológust, aki komolyan vesz és elkezd veled foglalkozni. Klinikai szakpszichológust keress.

A gyógyszerezést nem biztos, hogy érdemes erőltetni, főleg ha nem bírja a gyomrod. A pszichiáterek hajlamosak csak a gyógyszert felírni, pedig a terápia sokkal fontosabb lenne, hogy a gondolataid a megfelelő irányba induljanak és úrrá tudj lenni a problémákon.

Szerintem a te helyzetedben inkább jó, mint probléma, hogy ott a család és terhelnek mindenfélével. Ez akár segíthet is elterelni a figyelmed a saját problémáidról és az sem hátrány, hogy miattuk mégsem akarsz véget vetni az életednek. Nem feltétlenül a legpozitívabb motiváció, de azért a hatása még így is lehet pozitív.

A halogatás még egészséges embernél is komoly probléma tud lenni, ha ezt még depresszió is súlyosbítja, az pláne megnehezíti a dolgokat. Az sem segít, ha leküzdhetetlenül hatalmas méretű és konkrétumok nélküli feladatokat tűzöl ki magad elé, mint pl. kitakarítani a szobát. Ez akkora feladat, hogy sosem akarod elkezdeni, mert azt sem tudod, hol fogj hozzá. Ráadásul nincs egyértelmű vége sehol, mert mi is a "kitakarított szoba" fogalma? Ha félig megcsináltad, akkor már kész van és egyáltalán hol a fele?

Bontsd le minél kisebb és minél egyértelműbb elemi feladatokra. Ezeket könnyebb kivitelezni, mert egy-egy feladat elvégzése kevesebb ideig tart, kevésbé érzed megugorhatatlan feladatnak. Minél inkább le tudod egyszerűsíteni akár 1-1 mozdulatos feladatokra, annál inkább tudsz vele haladni.

Pl. Összeszedni a szemetesbe a szétdobált zsebkendőket, kivinni a szennyesbe a koszos ruhákat, letörölni a port a könyvespolcról, letörölni a monitort, megmosni az ablakot, áthúzni az ágyneműt, stb.

Aztán amikor elkezded elvégezni őket, akkor mindet húzd ki egyesével a listáról, így elkezded látni, hogy mennyire jól haladsz a sok feladattal. Ez pedig olyan megerősítést ad, ami segít egyre jobban flow állapotba kerülni és ettől egyre inkább csinálni akarod, már szinte elkezd élvezetet okozni. Ráadásul, ha valahol mégis megakadsz a munka közben, akkor is van egy listád, hogy honnan, mivel kell folytatnod és nem újra a 0. lépcsőn állva ismételgeted holnap ilyenkor is, hogy "még mindig ki kéne takarítani az egész szobát", hiszen lehet, hogy már a lista felét addigra sikerült megcsinálnod. Ebből meg azt is érzed, hogy már nincs is annyira sok hátra. Egy-egy kis lépést mindig könnyebb megcsinálni bármilyen feladatból, mint elejétől végéig mindent egyszerre.

Az is nagyon sokat tud segíteni, ha megpróbálsz "nem szeretem" feladatokat egymással összekapcsolni, hogy minél kisebb nehézséget jelentsen számodra.

Én pl. állatira utálom levinni a szemetet, vagy elmenni vásárolni. Nincs rá értelmes magyarázat, de irtó nehezen eszem rá magam, hogy ezekbe belekezdjek. De ha már amúgy is megyek valahova, akkor nem olyan komoly extra erőfeszítés induláskor a szemetet is levinni egyúttal, meg hazafelé bevásárolni és akkor mindjárt két egyéb dolgot is el tudok intézni egy füst alatt.

Nagyon sokan vannak így a sportolással is. Tudják, hogy kéne, akár még szeretnék is csinálni (vagy legalább az eredményére vágynak), de nehezükre esik rávenni magukat, hogy elkezdjék csinálni. Érdemes minél több automatizmust belevinni, hogy minél kevésbé kelljen gondolkodni, minél kevesebb ponton kerüljön a folyamatba egy meghozandó döntés, amikor lehetőséged volna meggondolni magad.

Érdemes már lefekvés előtt kikészíteni a futócipőt, futóruhát. Ha már eleve jóformán ebbe lépsz bele az ágyból kikelve, akkor nem kell rajta törnöd a fejed, hogy elindulj-e futni. Amikor kikelsz az ágyból, rögtön ágyazz is meg. Ha már úgyis a kezedben a takaró, amivel kitakaróztál és az ágy mellett állsz, mert még épphogy elhagytad, akkor csak egy fél mozdulat pluszban, hogy megágyazz. Ennyivel is rendezettebb a szoba és újabb dolog, amit elvégeztél, túl vagy rajta és kihúzhatod a tennivaló listádról.

Ha már úgyis lemész futni, akkor vidd le a szemetet is, ezen se kell tovább agyalnod. Hazafelé vásárolj be, így lesz mit reggelizned és azt se kell külön elintézned. Hazaérve fürödj meg és vegyél tiszta ruhát, aztán reggelizz meg, aztán kezdhetsz dolgozni a többi tennivalódon, tanulni, stb. És ha evés után rögtön elmosod a tányérokat, poharakat, evőeszközöket, akkor a mosatlan se fog felhalmozódni a mosogatóban. Ha van mosogatógép, akkor rögtön a gépbe pakold, ami a kezedben van, így nem kell még egyszer megfogni. Amikor az utolsó tányért beteszed, rögtön kapcsold is be és akkor sosem kell többé külön foglalkoznod a mosogatással. A röviden, 1-2 perc alatt elvégezhető dolgokat érdemes rögtön akkor elintézned, amikor már a kezedben van, amivel intézkedned kell. Ha félre teszed későbbre, akkor csak halmozódni fog, később újra kézbe kell venni, eldönteni, hogy mit csinálj vele. A legtöbb dolgot egyszerűbb azonnal elintézni és már túl is vagy rajta. Viszont van, akinek számít a motiváció, amit ezek az elvégzett feladatok jelentenek. Úgyhogy érdemes lehet a tennivaló listára akár csak azért is felírni, hogy azonnal ki is húzhasd és gyarapodjon tovább a lista, hogy mennyi mindennel haladtál aznap.

Ha így szervezed a napjaidat máris dinamikusan indul a napod, rögtön az elején felpörögtél és egy csomó eredményt elértél és ha mindent elég jól előre eltervezel, beilleszted egy logikus, minél kisebb extra erőfeszítést igénylő rendszerbe, ahova legjobban illik, akkor sokkal akadály mentesebben tudod őket egymás után csinálni. Így szinte egyik feladatból ered a másik. Ha ebből rendszert csinálsz, akkor nagyon agyalnod sem kell rajta, hogy mikor mit csinálj, akarod-e csinálni, mert egy idő után már a megszokás visz tovább a következő feladatra, egyre kevésbé igényel akaraterőt.

Tudom, hogy a depresszió alaposan beleszól az ember kedvébe és messze nem csak annyiról van szó, hogy van-e kedved csinálni, vagy sem. Ha nagyon súlyos a depresszió, akkor könnyen előfordulhat, hogy akár gyógyszer nélkül egyáltalán nem is megy valakinek. De ha próbálsz erőt venni magadon, még mindig több esélye van a sikernek és a depresszió még a betegeknél sem minden esetben egyformán súlyos.

Egyébként depressziósként a táplálkozásra és a testmozgásra is érdemes odafigyelni. Egyrészt a sportolás, testmozgás természetes kedély javító, fokozza a vérkeringést, anyagcserét, ami csupa jó hatással van a szervezetre. Rövid távon jobban felpörget, hosszabb távon egészséges fáradtságot okoz, így jobban alszol, kipihentebb leszel tőle, kiegyensúlyozottabbá válnak tőle a napjaid.

Másrészt meg a vércukor szint és más egyéb élelmiszerek hatásai is nagyon képesek befolyásolni az ember hangulatát. Sokan vannak, akiknek a szervezete nagyon érzékeny a legkisebb biokémiai változásra is. Az édességek, mindenféle tartósító szerek, íz fokozók és egyéb adalékanyagok is képesek az agy biokémiájába beleszólni és hangulatváltozást eredményezni. Nem azt mondom, hogy ettől vagy depressziós, de könnyen lehet, hogy egy kicsit tudatosabban étkezve jobban érzed magad, kevésbé hat rád.

Örülök, hogy hasznosnak találtad! Remélem, hogy beválik és segíteni fog!

Sok sikert hozzá!

Szerintem a legrosszabb dolog, amit a depresszióval csinálhatsz, hogy engeded, hogy eluralkodjon rajtad és átadod magadnak, hogy te most csak szenvedni fogsz. Nyilván van olyan helyzet és olyan súlyossága a depressziónak, amikor képtelen vagy mást csinálni. De minél inkább próbálsz nem a depresszióval foglalkozni, hanem más irányba elterelni a gondolataidat, a figyelmed lekötő dolgokra koncentrálni, annál inkább esélyed van elszakadni a bénító depressziótól.

Az egyik legnagyobb teher az ember életében, ha szabadon dönthet róla, hogy mikor mit csinál és bármikor dönthet úgy komolyabb következmények nélkül, hogy inkább semmit nem csinál, vagy "megérdemli a pihenést".

Így minden feladat külön döntést, elhatározást igényel, akarnod kell csinálni és ha dönthetsz úgy, hogy nem akarod, akkor meg is fogod hozni ezt a döntést. Többször, mint nem. Sok minden akár soha sem lesz elvégezve.

Ráadásul ahogy halmozódnak az elvégzetlen tennivalók, egyre jobban nyomasztani is fog, hogy mennyi mindennel nem haladsz, minden csak halmozódik, egyre több negatív gondolatod lesz ezek miatt, egyre jobban kételkedsz önmagadban és abban, hogy képes vagy változtatni rajta. Egyre leküzdhetetlenebb méretűvé válik a probléma és egyre jobban benne rekedsz ebben az önmagát gerjesztő helyzetben.

Sokkal jobb, ha van egy szigorú napirend, mindenhez határidő rendelve, amikorra meg kell lennie. A határidők keretet szabnak, sürgősséget adnak a tennivalóknak, a rendszeresség és a megszokás pedig egyre jobban kiiktatják a döntések szükségességét.

Az is segíthet, ha kialakítasz rá egy rendszert, hogy a neked kedves dolgokkal jutalmazod magad az elért sikerekért. Ha szeretsz játszani, pihenni, szórakozni, édességet, akármit, akkor azt csak azután kaphatod meg (saját magadtól), ha előtte végzel valami olyannal, amit viszont nem szeretsz csinálni. Így tudod magad motiválni olyasmire, amit amúgy nem annyira szeretnél csinálni.

Kicsit ezt a módszert alkalmazza a Pomodoro technika is. Beállítasz egy időzítőt 25 percre, addig csak munkával/tanulással szabad foglalkoznod, nem netezel, nem Facebookozol, semmi lazsálás, nincs szórakozás. Ha letelt az idő csörög az óra, ekkor szünetet tartasz, bármit csinálhatsz ami nem munka, úgy szórakozol, ahogy akarsz. De ehhez is órát indítsz és csak 5 perced van a kikapcsolódásra. Ha letelt a szünet újra jön egy 25 perces munka blokk, amit végig kell dolgoznod, hogy aztán megint legyen 5 perc szüneted pihenésre, kikapcsolódásra. Étkezésekre be lehet iktatni 1-1 ennél hosszabb szünetet, de amúgy főleg ez a két idő váltakozzon.

Hogy haladsz azóta?

Hogy telnek az ünnepek?