Úgy érzem talán végleg kiléptem ebből a mérgező "kapcsolatból"amibe vagyok.De félek,hogy újra elgyengülök.Voltatok hasonlóban?

Három éve tart a huza-vona egy sráccal.Eleinte kedves volt,bókolt,kihozott az előző szakításom utána depiből.Aztan ahogy lefeküdtünk egymással,és megismertem a családját is elkezdtett bántani.Persze nem ütött meg,de állandóan beszólogatott valamire amiért az önbizalmam 0 lett.Nekem csak ő volt,és valamiért ragaszkodtam hozzá.Volt hogy megszakítottam vele a kapcsolatot de megtalált.Megtudta a telefonszámom felhívott,bocsánatot kért.Nagyjabol másfél évig ez ment.Behódolt,megbocsátottam,minden kezdődött elölről,ugyanis nem változott.Aztan egyszer végleg eldöntöttem,hogy a számát,a facebookját is letiltom(ugyanis mindkettőből kettő volt neki.ket telefonszám ,és Facebook)

Letiltottam,kb három hét eltelt tök jól voltam,aztán szembe jött velem az utcán mosolyogva hogy milyen jó hogy lát.És hogy hiszti az hogy nagyon rosszul esett neki hogy egy szó nélkül letiltottam.

Próbáltam tartani magam.Elhivott kávézni,mondtam nem megyek.Aztán csak sétáltunk,beszélgettünk,újra normális lett.De mondtam neki megyek mostmár és nem fogom vissza tiltani.Hát de,újra vissza tiltottam.

De nem irogattam vele.Aztán jött egy erős érzés,amikor rám irt és megkérdezte,hogy nem talalkozunk-e?Olyan hányingerem lett az embertől hogy most már vegleg úgy érzem túl tudok jutni rajta.

Sajnos gyerekkoromban nem volt jó az apa minta,el is hagyott minket.Édesanyám sem volt a legjobb anya a világon,mindig elhanyagolt,és mindent egyedül oldottam meg.

Úgy éreztem senkire nem számíthatok és hogy valakinek fontos vagyok ,talán ezért sem léptem ki a kapcsolatból.

Annyira jól esne,ha írnátok tapasztalatokat, megerősítő gondolatokat hogy tudjam,ez nem mehet tovább.