"utálom az embereket", mi a valós háttere?

Csak olyan emberen lehet segíteni, aki akarja, hogy segítsenek neki. Nem erőltetheted rá a segítségnyújtási szándékodat másokra. Még akkor sem, ha kedveled az illetőt, s még akkor sem, ha teljesen jogos a felvetésed, hogy neki erre tényleg szüksége volna. Ameddig őbenne nem jelenik meg a motiváció, addig felesleges köröket futsz. Ezt érdemes megtanulni.

Hogy mi a valós háttere az ő viselkedésének, azt nem innen a "kanapéból" fogjuk megfejteni, de jól látod azt, hogy ennek oka van. Általánosságokat fogok mondani, lehet nála is igaz, de még könnyebben lehet, hogy nem.

Minden bizonnyal kora gyermekkori élmények, szocializációs problémák, rossz szülői attitűd/nevelés/minták az oka.

Az sem ritka, hogy a kemény, már-már agresszív, kötekedő "burok" mögött - tudattalanul - jelentős önértékelési problémák, önutálat van elfojtva, s ezt projektálja ki a külvilágra.

"Ki mondta, hogy ráerőltetek bárkire bármit is?"

-> "Szívesen segítettem volna neki..."

-> "Sajnálom őt is, mert lehetne rajta segíteni..."

Te magad mondtad.

Aki a képernyő mögül akarja megmondani, hogy mi az ismerősöd baja, úgy, hogy életben nem találkozott vele, az meg nem szakember. Nem attól lesz valaki jó szakember, hogy 2 mondatból kikövetkeztet egy teljes élettörténetet.

De nyugodtan keresd meg azokat a kuruzslókat meg önjelölt bölcseket, akik beígérik a tutit. Javaslom az ezo kategóriát, ott jó sok ilyen van.

Csak aztán ne csodálkozz, hogyha később kiderül, hogy mégsem úgy van.

Én csak segíteni akartam Neked, de úgy tűnik, kettőnk közül nem én vagyok tele frusztrációval. Minden jót!