Szerintetek ez panikroham volt?

Valószinüleg pánikroham volt. Nyugodj meg, normális ha nagy ritkán egy egy nehezebb időszakban elkap. Ha viszont gyakori jelenséggé válik (havi min. 3) akkor érdemes szakértő segítséget keresni.

Vannak légzési technikák, érdemes ránézni és nyugalmi állapotban begyakorolni

Nem, a pánikroham nem arról szól hogy rossz kedved van és sírsz. Az mint a nevében is benne van pánik, félsz, és fizikailag is rosszul leszel.

" A pánikroham intenzív félelem vagy diszkomfortérzés hirtelen hulláma, amely 10-15 percen belül tetőzik, és az alábbiak közül legalább négy tünettel jár együtt: heves szívverés, izzadás, reszketés vagy remegés, légszomj, fuldoklás- vagy fulladásérzet, mellkasi diszkomfort- vagy fájdalomérzés, hányinger, hasi diszkomfortérzés, szédülés vagy ájulásérzet, hidegrázás vagy hőérzet, zsibbadás vagy bizsergés, a realitás hiányának érzése (azaz a páciens a külvilágot nem valóságosnak éli meg), vagy annak érzése, hogy „elszakadt önmagától”. Előfordulhat az is, hogy az ember kívülről látja magát, illetve attól retteg, hogy megőrül. De akár a kontrollvesztettség érzése vagy halálfélelem is kísérhet egy pánikrohamot. "

A nehézlégzés meg a sírás nem pánikroham. Nekem ilyen kb hetente van. xd De pánikrohamom eddig csak 2x volt. Teljesen más.

Nem vagyok orvos, de pánikrohamom volt már. Én azt mondanám, hogy egyszerűen csak kezd az idegeidre menni a stressz, amit a veszekedések okoznak, és lassan arra a szintre jutsz, hogy nem tudsz az ezáltal felgyülemlett feszültséggel megküzdeni. Nyugodtan keress fel egy dokit, hátha tud tanácsolni rá valamit. Személyes tapasztalataim következnek a pánikrohamról:

A pánikrohamot elég gyakran kíséri halálfélelem, vagy a megőrüléstől való félelem. Na most, engem az utóbbi kínzott. Viccen kívül, mikor rajtam volt, én szentül hittem, hogy ha lefekszem aludni, valaki más kel fel a testemben. Komolyan. Igen, tudom, hogy baromság. Tudtam akkor is, csak nem sikerült az infónak bejutnia az agyamig. Csak keringett körülötte, mint a Hold a Föld körül, látni láttam, de ennyi.

Testen kívüli érzés - néztem a kezem, és nem bírtam felfogni, hogy igen, az az enyém. Nem tudtam, hogyan érezzem saját magamat magamnak. Csak járkáltam fel-alá a lakásban, mint egy holdkóros. Mintha az elveszett önmagamat keresném. Talán tényleg azt is csináltam.

Menekülési kényszer - elborított egy "ki-kell-jutnom-innen" érzés. Mintha veszélyben lennék - nem voltam egy percig sem. És csak még rosszabb lett, mikor emlékeztetni próbáltam magam, hogy nem kell futnom sehova - mert az én "beteg" agyam eltorzította arra, hogy "nincs hová futni".

Egy idő után csak feküdtem a földön, és úgy kapkodtam a levegőt, mint aki a pánikroham hullámaiban szó szerint fuldoklik.

Nem tudom, mennyi idő volt, de nem tartott sokáig - ha tippelnem kéne, maximum negyedórát mondanék. Elmúlt, és még az ellenségemnek se kívánom. És azt se tudom, mi válthatta ki. Asszem ez utóbbi is tipikus tünete a pánikrohamnak.