Pánikkal ,erős szorongással,és megfelelési kényszerrel dolgozni egy olyan helyen,ahol csak velem korú férfiak vannak?Többi lent 23/L

Éppen munkakeresésben vagyok,hétfőn mennék probanapra,de amikor bementem interjúra és láttam hogy csak velem korú srácok vannak rosszul lettem.

Olyan munkakörben dolgoznék,amit még életemben nem csináltam(felszolgáló lennék és pultos)igazából ettől is félek.

Félek hogy rám tör a panik,el rontok valamit és olyan szinten rosszul vagyok ettől ,hogy félek panikrohamot kapok.Volt már rá példa,és nagyon sok a rossz tapasztalat.Nem áll mellettem senki,senkire nem számíthatok csak magamra.

Most írt ki a pszichiáterem antidepresszánst de az addigra úgy sem hat.

A lakhelyemtol nem mellesleg a munkahely nagyon messze van,és a késői zárás miatt lehet nem is érem el az utolsó buszom..

Volt már lefixalt munkahely ahová felvettek,de rá egy hónapra még sem,mert nem tudnék hazajutni(megváltoztatta a főnök a nyitvatartást😅)semmi nem jön össze,én annyira akartam azt az állást,és most van ez a lehetőség,de nagyon félek hogy le égek a srácok előtt ,hogy talán pánikot is kapok,hogy elrontok mindent mert új,hogy szorongani fogok,és hogy talán haza sem érek a busz miatt ami onnan óránként jön,hogy elerhessem a másik buszom..

Annyira katyvasz van a fejembe.

Sehol sincs nyugton pluszban,a stressz miatt már sírtam egyet,nem tudom hogy mit tegyek.Ugy érzem én mindig ez a maximalista,szorongó lány leszek.

Mindig mindenki elvárásainak meg akarok felelni,mert ha azt mondom,hogy nekem ez túl nagy teher,hogy én úgy érzem nem bírom mert fáj a szívem,és mert pánikot kapok egyből az jön hogy legyek erősebb.

Akárhányszor elbuktam felálltam,mindig megyek előre.

De soha senkitől nem kaptam egy jó szót sem mert mindenki le húz,a saját családom is.

Gyerekkoromban is bántottak,most is.

Talán jobb lenne ha feladnám,annyiszor elgondolkoztam rajta,hogy véget vetek ennek de aztán beléhasított,hogy nem akarok másnak fájdalmat okozni.

Nem tudom hogy legyek laza,hogyan fogadjam el magam,azt hogyha hibázok hogyan ne akarjak megfelelni és végre idegesség és panik nélkül csináljak dolgokat.

De úgy érzem ez még sem a tökéletes munka hely.

Nem tudom

Zavaros vagyok és amit írtam talán az is az,de pár megerősítő szó talán feldobná ezt a borzasztó életemet.

Már annyira elfáradtam a bántásokban