Nem tudok idegen helyen pisilni. Hogy lehet kigyógyulni a paruresisből?

Szeretnék végre kigyógyulni ebből a betegségből, mert úgy érzem teljesen tönkre teszi az életem.

Most 19 éves vagyok, de ez az egész még az óvodában kezdődött, amikor egyszer nagyon megvoltam fázva és sokszor kikéreckedtem a mosdóba egymás után alvási időben, aztán az ovónő egy idő után azt hitte hülyítem és kiakadt rám, végül eljött velem, hogy akkor had lássa pisilek e

Én meg persze nem tudtam, mert ott állt és azt várta mikor fogok már, aztán elkönyvelte, hogy kamuzok. Ez kb.kiscsoportos koromban történt az elején még ott aludtam az oviban, de aztán egyre többször haza hoztak ebéd után a szüleim emiatt, de ahogy egyre idősebb leszek egyre rosszabb. Mikor 9-10 voltam még tudtam pl. strandon, vagy ha mentünk nyaralni, de most már ott sem megy. Utoljára iskolában 2. osztályban ment utánna soha sem sikerült. Az osztálykirándulásról is haza kellett hozni 12 óra után, mert már nem bírtam.

A család sokáig azt hitte csak egy hóbort és majd kinövöm, de ahogy egyre idősebb lettem rájöttek, hogy komoly gondjaim vannak ezzel.

Eleinte csak az zavart, ha meghallják, vagy ha ott van valaki, de most már annyira belém rögzült, hogy már akkor sem tudok ha pl. itt van nálunk valaki, vagy tudom, hogy várnak rám, de ezt nem úgy értem, hogy ott vannak a helyiség körül, hanem akárhol és tudom sietnem kell, mert nem akarom megvárakoztatni stb...

Volt olyan is, hogy a barátaimmal elmentünk egy plázába, aztán hazajöttünk busszal és utánna beültünk egy kajáldába, de nekem akkor már nagyon kellett és mondtam nekik, hogy hazaugrom pisilni aztán vissza jövök mire kihozzák a szendvicset, mert szerencsére közel lakunk (ők tudnak a problémámról). Haza is mentem, nem zavart senki, de egyszerűen nem ment úgy sem, mert tudtam hogy várnak rám és vissza kell mennem.

Barátom sem volt még, pedig szeretném, hogy legyen az ismerkedéssel nincs is problémám alapvetően egy szociális ember vagyok önbizalmam is van, volt is aki érdeklődött irántam, de egyikből se lett semmi, mert én így lehetetlennek tartok egy kapcsolatot.

Nem tudnánk utazni sehova. Ez álltal a lehetőségeink is nagyon lecsökkennének tehát kb.sehogy nem tudna fejlődni a kapcsolatunk, readásul ő sem tudna itt aludni és én sem nála.

Voltam már pszichológusnál, 2 évig jártam hozzá, de nem lett semmi eredménye. Utánna elmentünk egy pszichiáterhez, de ő kb. meg se hallgatott csak mesélt megállás nélkül. Most meditációra járok. Itt még csak egyszer voltam szóval nemtudom ez hatni fog e, de szerintem ez már kevés az én problémámhoz.

Az utóbbi években nagyon rá ment az a dolog a lelki állapotomra.

Félek mi lesz, ha a családom már nem lesz velem és egyedül maradok emiatt, vagy még jobban összeomlok. Az öngyilkosság is egyre többször fordul meg a fejembe, pedig korábban sosem gondoltam rá. Egyre csak megyek lefelé a lejtőn.

Ha valaki tud erre valami megoldást annak nagyon örülnék, mert én már nem tudom mit csináljak vagy hová/kihez mehetnék.

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett.

Köszönöm annak, aki végig olvasta!