Hogy tanuljak meg egyedül élni?

Gyakorlatilag a teljes felnőtt életed ebben a kapcsolatban zajlott. Persze,bhogy aggódsz , nem ismersz mást.

A korodbeliek gyakran koliban vagy társbérletben laknak.

Párkapcsolat híján sem kell egyedül élni. Bérelhetsz lakást barátokkal, ismerősökkel, végső esetben idegenekkel is.

Magadra koncentrálj: munka, szabadidő, célok, fejlődés.

Szerintem viszont fordulj szakemberhez, ha ennyire rettegsz az egyedülléttől. Az ember társas lény, igen, és eltérő idényünk van mások társaságára, és abban is igazad van nyilván, hogy anyagilag is könnyebb ha megoszlanak a költségek, és nem azt mondom, hogy néha nem lett volna szar, hogy az üres lakásba megyek haza, amikor egyedül éltem, de _általánosságban_ problémát jelent, ha valaki ennyire görcsösen retteg attól, hogy egyedül legyen. Esetedben úgy látom ráadásul, hogy nem konkrétan a fizikai egyedüllét riaszt, hanem, hogy egyedül intézd az életed, találd ki mit csinálj, hogy szervezd a napjaid, dönts (!!!) akár pici, akár nagy kérdésekben stb., és ez szerintem már baj. Az hogy bevallásod szerint is nem működő kapcsolatokban maradtál inkább addig, amíg nem lett új, elég riasztó.

Bár mondjuk nem értem, ha 23 éves vagy és a mostani kapcsolatod 5 (vagy 6 - két különböző számot írtál) éve tart, akkor előtte már 2 másik kapcsolatod, és még néhány futó kaland is pluszban.

Pláne külföldön egyáltalán nem ritka, hogy idegenek együtt élnek, hogy ezzel költségeket spóroljanak meg.

A szülőkkel lakás sem feltétlenül ördögtől való, bár ha te külföldön élsz, ők meg nem, akkor ez kevésbé praktikus opció.

Főleg, ha sikerül komolyabb vita nélkül szakítanotok, akkor akár lakótársak is maradhattok a volt pároddal. Hiszen már ismeritek egymást, jó és rossz szokásokat, stb.

Bár innen azért nehezebb és kellemetlenebb is lehet mással összejönni, elviselni, ha a másik megteszi. Ha meg nem sikerül a jó viszonyt megőrizni, akkor pláne nem biztos, hogy ebben érdemes gondolkodni.

Legfontosabb kérdés viszont, hogy talán érdemes a kapcsolatot megmenteni. Egyrészt a régi tüzet akár fel is lehet eleveníteni. Sok esetben az okozza a párkapcsolati problémákat, hogy minden megszokottá, hétköznapivá válik, túl sok időt töltenek a felek együtt, eltűnik a romantika, titokzatosság, túlságosan megszokottá válik. Érdemes lehet kicsit jobban figyelni rá, hogy legyenek újra randevúk, kimozdulások, amikor csak egymással foglalkoztok. Lehet, hogy érdemes kicsit több időt külön töltenetek is, hogy ne legyetek mindig együtt.

Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a szerelem általában nem tart örökké. Egy idő után elmúlik (egyes elméletek szerint nagyjából öt év után az agy hozzászokik a szerelem miatt termelődő eufória szerű állapotot okozó vegyületekhez és egy szinten túl azok már nem képesek tovább stimulálni). Ilyenkor két lehetőség van, vagy máshol keresni ugyanazt az érzést, vagy megtalálni azt a módot, hogy békében, szeretetben, de szerelem nélkül tudjatok együtt élni tovább.

Nyilván, ha nincsenek gyerekek, házasság és igény sem az együtt maradásra, akkor kevésbé vagytok rákényszerítve, hogy egymás mellett tartsatok ki ahelyett, hogy máshol keresnétek remélhetőleg nagyobb boldogságot.

Ha kimondottan rosszul működik a kapcsolat, akkor talán kimondottan nem érdemes erőltetni (bár ebben az esetben az együtt élést kapcsolat nélkül pláne nem).

Az alapján, amit arról írtál magadról, hogy mindig kapcsolatban éltél és általában úgy ért mindegyik véget, hogy már volt hova váltanod, nekem ez eléggé trend szerűnek tűnik. Azt érzem, hogy már érzed, hogy ennek a kapcsolatnak vége lesz és tulajdonképpen már csak azt várod, hogy találj valakit, aki miatt kiszállsz ebből a kapcsolatból.

Viszont az ilyen megcsalási helyzet szerintem nem nagyon könnyíti meg a fájdalom mentes és békés elválást. Még ha megbeszéltétek is, hogy így lesz vége, azért nagyon más közös megállapodással békésen elválni, mint úgy, hogy valaki megtudja, hogy a másiknak már van valakije helyette...