Depressziós ember is képes szeretni? Az is, akinek nem sok örömöt nyújt az élet és nem tudja elkerülni h ne legyen közömbös?

Akinek nem sok öröme van az életben, az még képes lehet ugyanolyan erővel szeretni, mint bárki más, sőt akár erősebb is lehet a szeretete azzal szemben, aki őt viszontszereti.

A depresszió egy szomorú betegség, amikor semmi sem tud motiválni; a szomorúság mellett minden érzelem elsikkad, és az élet értelmetlenné válik.

"Depressziós ember is képes szeretni?"

Attól függ, mit jelent szeretni.

De egyébként képes rá, csak nem olyan egyszerű. Egyrészt a depressziós gyakran ingerült vagy fáradt, ezért nem tud úgy viselkedni másokkal, ahogy szeretne. Pl. bunkó módon viselkedhet azzal, akivel javítani akarná a viszonyát, vagy fáradtság/szorongás miatt lemond egy találkozót, ami barátságtalannak tűnik, pedig igazából nem az. Olyan is van, hogy a depr. fél fejleszteni egy kapcsolatot, mert fél, hogy többet kell majd kommunikálnia, találkozgatnia, eljárnia, és ezért inkább lemond erről és távolságot tart.

Szeretni valakit "munka" is, erőkifejtést igényel, és a depressziósok erre kevéssé képesek. Ugyanakkor az is tény, hogy ha rászánja magát arra, hogy kapcsolódjon másokhoz, az javítja az állapotát.

Amikor a depressziós valaki mással van együtt, akkor nem ér rá az élet borzalmasságán és saját semmisségén gondolkodni, és szinte biztosan javul a hangulata, ennyiben nem mondanám, hogy közömbös neki minden. Ezt a közömbösséget el bírja felejteni egy időre, csak ugye elég trükkös egy depresszióst rávenni arra, hogy kimozduljon vagy csináljon valamit.

Az ember nem képes tökéletes szeretetre, belefárad abba, ha "cserébe" nem kap semmit, és egy depresszióssal barátkozó egészséges embernek az lehet a benyomása, hogy sokkal többet "fektet be" a kapcsolatba, mint amit visszakap. Ezért gyakran nem lesz tartós a dolog. Egy ilyen barátságban tudni kell, hogy a másik fejében a dolgok egy kicsit másképp játszódnak le, és nem minden az, aminek látszik.

Szinte szabály, hogy csak önmagát szerető ember tud szeretni, mert aki utálja önmagát, az hitelteleníti a másoktól érkező pozitív jelzéseket, irreálisan ítéli meg a kapcsolatait.