Depressziós vagyok? Miért érzem úgy, hogy meg fogok őrülni?
Sziasztok!
Tulajdonképpen az a gondom, hogy eddig az életem gyötrődés volt. Nem szeretnék belemenni, de kiskoromban a szüleim állandó veszekedése, aztán az általános iskolai megalázások, most meg a folytonos csalódások és boldogtalanság kínoz. Falat emelek magam köré, amin sokan meg sem próbálnak átjutni, másoknak meg nem sikerül. Úgy érzem, sosem lehetek boldog. Egy ideje sokat gondolok az öngyilkosságra, mint egyfajta megnyugtató megoldás. Ha nincs más, megölöm magam, és probléma megoldva. Rosszul alszok, néha remegve ébredek fel, fogytam 2-3 kilót, pedig nem igazán van miből. Próbálom azt az egyetlen embert is ellökni magamtól, aki még mellettem van, a legjobb barátnőmet. Nem akarom megmérgezni a boldogságát, és tudom, hogy neki is nehezére van az én fájdalmam. Pénteken már sokan úgy néztek rám, mint egy depressziósra, vagy inkább mint egy őrültre. Próbáltam elfojtani az érzéseimet az utóbbi néhány hétben, hónapban. Mindig mosolyogtam, visszatartottam a könnyeimet, akkor is, ha egyedül voltam. De péntek reggel kitört belőlem, és a földön összekuporodva zokogtam. Annyira nem akarok élni... De közben nagyon szeretnék legalább egy kicsit boldog lenni.
Tényleg depressziós lennék? Ez a rosszabb időszakom decemberben kezdődött, most lett még rosszabb. Előtte meg végig vidám voltam, optimista, a múlt sérelmei ellenére is. Lehetséges, hogy bipoláris zavarról van szó? Néha elfog valami végtelen remény, vagy minek nevezzem, amikor úgy érzem, az élet önmagában szép, minden érzés jó, csak az emberek mindet csoportosították: jó és rossz. Tehát akármi is történik az emberrel, azt meg kell élni szenvedélyesen stb stb... Máskor meg úgy érzem, az élet maga a fájdalom, legalábbis nekem biztosan. Jobb lenne meghalni, elvonulni, egyedül élni. Elhagyni mindent, ami hozzám tartozik. Suli, otthon, család, barátok.
Úgy érzem, megőrülök a gondolataimmal.
16L (Kérlek, vegyetek komolyan a korom ellenére is.)
válasza:nagyon jól megfogalmaztad!
én nem tudtam volna így szavakba önteni,de ugyanezt érzem! ugyanez van velem is!
én is kíváncsi vagyok a válaszokra.
válasza:Szia!
Igen, lehetséges hogy depressziós vagy. Ezt onnan gondolom, mivel én is az vagyok, és elég sok közös pont van...bennünk. Ha mégsem vagy az "orvosilag", az is teljesen mindegy, mert ez egy nagyon rossz állapot, amiből csak akaraterővel lehet kimászni. Hogy ehhez mennyi időre lesz szükség...az igazából rajtad múlik. Én 2 évnél járok, bár a megoldást tudom, úgymond tudom az "élet kulcsát", megvalósítani mégis nagyon nehéz. Mert ugye saját magadat a legnehezebb legyőzni. Azt tudom neked javasolni, hogy ne add fel semmiképpen sem, próbáld a dolgok pozitív oldalát nézni (ezzel nem azt mondom, hogy gondolkozz úgy, hogy minden happy, mert az szerintem baromság, maradj reális, de mellette optimista). Ha alapból sötét a természeted akkor ez nehezebb lesz, ez a nagy váltás, de ott is meg lehet találni a középutat. Én pl. rengeteget festek/veseket írok/naplót írok ahol a gonosz/sötét dolgokat kiadom magamból. Így máris könnyebb a dolgoknak a szebb oldalát látnom. Itt a másik pont, legyél aktív. Legyenek hobbijaid, sportolj, hanyagold a számítógépet (ez nagyon fontos szerintem), ha szükséges akkor táblázd be a napod, írj napirendet. Elkezdeni a legnehezebb, én tudom, de valamikor el kell, ha nem akarod, hogy elrepüljön az életed, és 30 40 évesen is a saját önsajnálatodban vergődj. Ha nem is fog sikerülni egyből, akkor se add fel. A depresszió olyan mint a halál. Tehát ha kitörsz belőle, azzal csak nyersz, jobb lesz. Mást igazából most hirtelen nem tudok írni...
szia
21/F
Első: ha gondolod, beszélgethetnénk.
Második: köszönöm szépen! Én is sokat írok, rajzolok. Bár nem vagyok profi egyikben sem, szeretem csinálni. Az aktívság nem igazán megy. Cigányfaluban lakom, elég súlyos itt a helyzet. Nincs egy barátom se, és olyan se, akivel megbarátkozhatnék. De nyáron majd sokat szeretnék tornázni, edzeni, hogy egy kicsit megizmosodjak. Ezen kívül nincs más tervem. Nem látom, hogy lenne jövőm. Az eszemmel, kreativitásommal, racionalitásommal biztos jó munkám lehetne, de még egy fősulira se akarok jelentkezni. Nincs hozzá kedvem.
Egyébként nekem az írás nem mindig segít, van, hogy csak ront a helyzeten. Rájövök közben, hogy mennyire fáj is az élet, és ilyenkor inkább elszívok 1-2 szál cigarettát. Most kezdek rászokni, és semmi kedvem leállítani ebben magam. Pedig menne, csak nem érzek rá késztetést.
Lassan már semmi akaraterő nem marad bennem. Még jó, hogy itt a nyár, és talán sikerül rendbe szednem magam.
válasza:Hát, az, hogy itt a nyár, az nem feltétlenül jó. Egy nagy lehetőség, az tény, de ha nem győzöd le saját magad, nem veszel erőt magadon, akkor minden egyes napod ugyanúgy fog eltelni (nem tudom mennyire súlyos a helyzeted, csak saját tapasztalatból beszélek). A cigaretta az jó ilyenkor igen, és is szívtam 1-2 évig, de a végén már túl sok pénz is ment rá, folyamatosan köhögtem, így abbahagytam, szerintem te se szokj rá, mert semmi értelme, de te tudod, előbb utóbb rájössz úgyis. A környezeted, igen, az is egy nagyon fontos tényező. Elég ingerszegény környezetben laksz, ami súlyosan rontja a helyzetet, ezzel mit tenni nem lehet szerintem. Esetleg elköltözhetsz, de ez 16 évesen nem hinném hogy lehetséges. Így marad a környék felfedezése, stb. A barátok...nehéz igazi barátokat találni, ebben nem tudok egyáltalán tanácsot adni, mert nekem sincsennek:).
A jövőddel kapcsolatban, meg..hát..nem tudom, igazából én is most, 20-21 évesen jöttem rá, milyen életet szeretnék, 16 évesen eszemben sem volt ilyeneket gondolkozni. Ha jót akarsz magadnak, meg akarod könnyíteni az életed, akkor már most elkezdhetsz ezen gondolkozni, hogy később könnyebb legyen. Gondolkozni a legjobban úgy lehet, ha nem kapcsolod be pár napig a számítógépet.
Elmondanád miből áll egy napod?
Igen, tudom, nem jó a cigi, de nem érzek magamban akaratot arra, hogy le szeretnék szokni. De tudom, hogyha úgy érezném, van értelme vigyázni magamra, gond nélkül letenném.
Hmm... A napjaim elég egyhangúak. Ha suliban vagyok, akkor általában 4 előtt érek haza, mert egy óra az út... Itthon eszek, elmélkedek, írogatok, rajzolgatok, esetleg msn-en beszélgetek még a barátnőmmel. Sokat böngészek az interneten, sok mindenre nyitott vagyok. Gyűjtöm az új információkat, sok lényegtelent is. Fejlesztgetem magam. Tanulni nem szoktam.
Nyáron még egyhangúbb a napom. Délutánonként alszok, éjszaka éberen fekszem, várom, hogy kivilágosodjon, és tudjak írni. Addig is gondolkozom, ha valami értelmes eszembe jut, azt leírom. Rajzolok. Kb ennyi. Nem mozdulok ki sehova. De idén nyáron tényleg szeretnék sportolni. Számomra nagyon fontos önmagam. Hogy fejlesszem magamat. Sokszor érzem azt, hogy a fejemben élek. De ettől már kezdek megőrülni.
válasza:Akkor még nem is annyira "rossz" a helyzeted. Még nem hagytad el teljesen magad. Én másfél évig kb 1 szobában "éltem" (ezt nem lehet életnek nevezni), számítógéppel, tvel, meg saját magam rossz oldalával. Ez nem sokat segít, de picit mégis, hogy tudod nem vagy egyedül, sőt, valaki nehezebb helyzetben is van. Bár lehet te is eljutsz majd "ide", bár ezt nem kívánom. Ezt megelőzheted azokkal a dolgokkal, amiket leírtam, de te magad is tudod mit kell tenned. Nagyon rossz ezt látni, hogy rengeteg ember él így.
21/F
válasza:Tényleg nem hagytam el magam teljesen, és nem is fogom. Rossz volt ez a ráébredés, hogy még egyáltalán nem tettem túl magam az általános iskolai évek alatt elszenvedett megaláztatásokon, meg az otthoni dolgokon, de most megpróbálom még egyszer. Tegnap este ott tartottam, hogy hülyeség az egész élet, de valahogy eszembe jutott A kis herceg című könyv... És adott valamennyi erőt. :) Szóval lehet, hogy könnyebb lenne feladni, megőrülni, elmerülni az önsajnálatban, de inkább küzdök. Ha egyszer elhatározom, hogy küzdök, onnantól nincs megállás. Szánalmasnak és gyengének érezném magam, ha most ezt feladnám. Köszönöm szépen a sok biztatást és segítséget!(Amúgy szívesen meghallgatnám a te történetedet.)
Utolsó válaszoló: Szerintem rossz szemszögből közelítetted meg. Úgy érzem, sok felnőtt lehetetlennek gondolja, hogy egy tininek is vannak komoly problémái. Nem olyanokra gondolok, mint hogy nem jövök be egy srácnak... Nem "tini"-ként kellene rámnézni, hanem "ember"-ként. Attól, hogy ilyen idős vagyok, még én is teljes értékű ember vagyok, és a gondjaim se lesznek kisebbek. Ok, nem éhezek, van tető a fejem fölött, de akkor is...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!