Történetem hosszú, mozgássérült vagyok, életcélom az emberek segítése, de magányban élek, mert évekkel ezelőtt súlyosat hibáztam. Mit tegyek, hogy helyrehozzam, és hogy megértsenek? Rettegek a magánytól, melyben évek óta élek.

Ha van kedved, nekem írhatsz privát is.

Attól függetlenül ezt írod:

"Istenhez pedig értük és az ő boldogságukért imádkozom."

Isten/Jézus azt kéri:

"Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!"

Tehát Magadat is (legalább annyira, mint mást...), nem kevésbé!!!

Ezért -úgy gondolom- Magadért is nagyon fontos, hogy imádkozzál, kérd az Urat!

"Nyitni azért nem fogok, mert félek, hogy ártok. S a megnemértést nehezen viselem."

Ha ezt így érzed, akkor biztos így is van jól.

De Istent/Jézust/Szentlelket minden további nélkül kérheted, hogy Ö rendezze le neked ezt a szituációt, adjon lehetöséget az ügy tisztázására!!

Nekem az imával kapcsolatban CSAK jó tapasztalataim vannak, legtöbbször nem is érdemes az emberekkel sokat "kínlódni", a leghatásosabb, ha rögtön Jézushoz fordulunk. Nagyon meglepö megoldások születnek így meg, amire néha már semmi reményünk nem volt...

"És igenis van miből adnom."

De talán Isten még akarja, hogy egy kicsit "érj"?

Hogy még több legyen, amiböl majd adhatsz?

Hogy mikor ad(hat)unk, azt különben nem mi választjuk meg! Majd, ha észreveszed, hogy az emberek MAGUKTÒL jönnek hozzád, anélkül, hogy Te ezért tettél volna akár egy lépést is, akkor eljött az ideje, hogy adj. Ilyenkor Isten Maga küldi Hozzád az embereket, akiken segíthetsz és akiken segítened is KELL...

Ö jobban tudja, kinek, mikor, miben van szüksége Rád!

"Kérdésem pedig az lett volna, mit tegyek, hogy helyrehozzam a külső konfliktusaimat, hogy mit tegyek, hogy megismerjenek és megértsenek?"

Ez néha egy "vizsga" is lehet. Kicsiben minden hívönek el kell (élete folyamán) szenvednie, amit Jézus Krisztus is elszenvedett.

("A szolga nem kaphat többet, mint az ura.")

Tehát a meg-nem-értést, kirekesztettséget, ártatlanúl történö megvádoltságot, stb. Ez ellen nem tehetünk semmit, türelmesen el kell viselnünk. (Ez a kereszt!)Viszont ez erösíti nagyon a hitünket, hüségünket (Istenhez), karakterünket késöbbre, a feladatra, amit majd utána Isten adni akar nekünk.

"S hogy megkapjam erre a lehetőséget, hogy elmagyarázzam a múltbeli hibám okát, és megmutathassam nekik milyen vagyok? A belső konfliktusom csak így fog elmúlni."

Ezért mind imádkozni kell, akkor minden rendbejön!

Még valamit elfelejtettem:

Ezt írod: "Rettegek a magánytól, melyben évek óta élek."

Én úgy tudom, hogy egy hívö, SOHA nem lehet magányos!

Ugyanis egy hívö egyedül, magában, "nem igazi hívö..."

A hitünk minket soha nem hagyhat embertársaink nélkül, azaz hitbeli közösség nélkül!!! Ha ez így van, akkor csak azért, mert nem keressük a "hitbeli testvéreinket".

Ez egy nagy hiba, mert "ahol ketten vagy hárman az én nevemben összejönnek, én ott vagyok közöttük és amit kérnek tölem, azt megadom!", mondja Jézus (valahogy így).

Tehát keress egy imakört a közeledben és meglátod, hogy már ettöl hogy meg fog változni az életed!!

Sok sikert!!!

Legelőször a saját dolgaidat kellene rendbe tenned, és igenis nyitnod az emberek felé.

Amíg a magad életét nem tudod rendezni, hogy tudnál másnak segíteni?

Amíg te nem bízol meg másban, hogy várod el, hogy mások bizalommal fogadják a segítségedet, megbízzanak benned?

Amíg be vagy gubózva, magányban, addig nem hinném, hogy tudnál segíteni. Ugyanis senki se fog odamenni a házadhoz, és bekopogni, hogy segíts neki.

Miért van az általában, hogy a lelki betegek másokat akarnak "megmenteni" miközben a saját éltük nincs rendben???

Utolsó vagyok ismét.

Nos, amíg a saját problémáidon nem vagy képes túl lenni, addig hogy akarsz másén segíteni? Vagy ha te nem nyílsz meg mások előtt, akkor hogy segítenél, kommunikálnál, stb? Bólogató Jánost játszanál?

Mondj már egy konkrét helyzetet?

Bocs, de csak azért, mert valaki nem nyavalyog az nem azt jelenti hogy neki minden szép és jó. Ha tudni akarod, nekem is volt és van fizikai betegségem...

Én is ugyanúgy gondolkoztam évekkel ezelőtt...aztán léptem, és elkezdtem megoldogatni a saját problémáimat mind konfliktusokat és másfajtákat. Tehát tapasztalatból írtam, amit írtam.

Hidd el, azóta sokkal könnyebb segíteni is másoknak...

Lehet, hogy durván fogalmaztam, de most ha elkezdek udvariaskodni, meg felesleges köröket futni, annak mi értelme?

Nos, mondanál egy konkrét helyzetet? Privátban is megírhatod.

A stílus miatt bocs, de a tartalmat továbbra is fenntartom. :)