Bipoláris zavar, vagy csak a serdülőkor?
Előre is bocs, ha hosszú lesz.
17 éves vagyok, szóval már éppen ki kéne lábalnom ebből a "tombolnak a hormonok" korszakból, de jelenleg úgy érzem, hogy most vagyok a legrosszabb korban. Jó pár hete mániás depresszióra gyanakszom, de mindig volt egy minimális hipochonder beállítottságom, szóval soha nem lehet tudni. 1 éve van egy komolynak mondható kapcsolatom (ezt csak azért írom, hátha csak a szerelem bolondított meg, bár az előtte is voltak gondok + az első hónapokban minden oké volt).
Szóval az ok, amiért erre gyanakszom: már elég régóta meg van a pörgős énem, és nagy ritkán "mélyre süllyedtem", még a barátom előtti időszakban is, de azt végképp a kamaszkorra fogtam. Aztán az utóbbi egy évben egyszer fent, egyszer lent, nem tudom, hogy ebben van-e a barátomnak bármi köze, bár tény, hogy néha ő az, aki annyira felidegesít, hogy néha törni zúzni tudnék. De nem mindig ő a hibás. Néha csak úgy rám tör a ronda vagyok, mindenkit utálok, utálom ha hozzám szólnak, megnéznek, rám köszönnek ismeretlen emberek, hasonlók. Néha már az idegesít, ha hallom, hogy mások beszélgetnek. És van, amikor ez az állapot 1 hétig, vagy akár tovább is eltart, legszívesebben senkivel nem beszélnék, csak úgy lennék egyedül. Aztán ez a "sötét" kedv egyszer csak eltűnik, teljesen jól vagyok, viccelődök, nevetek, jól érzem magam. Összegezve, a tünetek közül, amit rá tudnék húzni az "állapotomra":
Fokozott önértékelés (tinédzser lányoknál általános szerintem)
Csökkent alvásigény
Fokozott beszédkésztetés (szintén, 17 éves lány vagyok, ezzel magyarázható)
Gondolatrohanás (-||-)
Könnyen elterelhető figyelem
Szokatlanul felfokozott aktivitás
A nap legnagyobb részében levert hangulat
Az örömérzet jelentős csökkenése
Álmatlanság vagy aluszékonyság
Fáradtság vagy csökkent energiaszint
Feleslegesség- vagy ok nélküli bűntudatérzés
Koncentrációs, gondolkodási képességek csökkenése
+ Néha dührohamaim vannak, borzasztó erősek, tombolok belül, törni-zúzni tudnék.
Tudom, hogy internet alapján nem diagnosztizálhatja magát az ember, csak most már a saját magam agyára is megyek, néha sírhatnékom van ha mások boldogok, pedig nekem is minden okom meglenne rá, hogy az legyek. Féltem az összes kapcsolatom, nem örülök neki, hogy ilyen vagyok. Ha "csak" a kamaszkor miatt van, akkor is szívesen fogadok minden tanácsot, hogy javíthassak a dolgokon. 17L
válasza:Az a probléma, hogy nem vagyok képes megemlíteni anyukámnak ezt a dolgot, pedig amúgy felhőtlen a kapcsolatunk. Csak tudom róla, hogy nem venné komolyan, ahogy néha én sem veszem komolyan. Meg amúgy is "az elmebaj a gazdagok kiváltsága". Egyébként szerintem is egy pszichológus lenne a legjobb megoldás, csak valahogy elő kell hozakodnom vele.
Csak elég nehéz megértetni bárkivel, hogy egy órával ezelőtt még gondolatban tányérokat tördeltem és ajtót csapkodnak, gyakorlatban csak pityeregtem picit, most meg már énekelgetek, és sajnos a optimista hozzáállásom az, ami hamar elszáll, akármennyire próbálkozom.
Mindenesetre köszönöm a választ.
válasza:Először is: ki szerint "már kéne" kilábalnod a serdülőkorból? Aki ezt mondja, az agresszor! Nem ő határoz meg téged, hanem te magadat! Pláne egy olyan folyamatot nem határozhat meg senki (rajtad) kívül álló ember, ami benned megy végbe! Szép is volna! Mintha az idi--óta nagynénémet hallanám, aki ki volt akadva azon, hogy meddig növök még...(16 éves koromban volt kiakadva, és én akkor kezdtem el nőni, amely folyamat 25 éves koromig fennállt.)
Minden ember más és más, és másként érik. Tudtál róla, hogy nagyon későn érő embereknél még 24-25 éves korban is normális az, ami átlaggyereknél 15-17 éves korban megy?
A felsorolt tüneteid ugyanúgy lehetnek a serdülőkor okozta gondok (amelye töredéke csak a hormonvihar!), mint ahogyan bipoláris gondok, de egyéb más gondok is.
Ha nagyon zavar, menj el egy iskolapszichológushoz vagy egy ifjúsági pszichiáterhez és nézesd meg magadat! Egy gyógypillantás nem árt, aztán te is nyugodtabb leszel.
Ami a fő: ne a barátod vagy magad legyen a diagnoszta!
Ps: a fokozott önértékelés nem csak a tini korú lányoknál van, hanem MINDEN gyereknél, aki normálisan fejlődik. Ezt nevezik másodlagos nárcizmusnak. A kamaszkor az az időszak, amikor az ego megnagyobodik és "feltolja" a superego-t, kényszerítve az addigi szülői parancsok átírásáára. Magyarul: amit addig tanultál, tudatosan, tudattalanul, zsigerben stb., annak - normál esetben! - a kamaszkorban van lehetősége átíródni, hogy végül megtalád TE magadat, a helyedet a világban - tehát és ne csak a szüleid egy az egyes kopija legyél.
Azért is nehéz a kamaszkor, mert minél merevebb a szülő, annéál kevésbé hagyja, hogy a gyerek a maga képére formálhassa saját magát. Ha esetleg vannak a mélyben kisgyerekkeori traumák, azok is a felszín felé törekszenek és mindenféle hü--lye tünetet produkálnak.
Szerintem, semmit sem ártasz magadnak azzal, ha elmégy egy szakemberhez. Ha nincs bajod, akkor úgysem fog a nyakába venni, mert nagyon kevés Mo-n az ifjúsági szakember és nagyon sok a sérült lelkű, ellátásra váró gyerek és fiatal. De ha mégis gondod van, akkor most van annak a lehetősége, hogy a legtöbbet segíthessenek rajtad, mert még rugalmas vagy, képes vagy a változásra és a változtatásra.
válasza:Az elmebaj nem a gazdagok kiváltsága, sem pedig a lelki problémák nem azok. Any.ádnak nem kell ám mindneről tudnia, és 18 éves korod után az engedélye sem kell ahhoz, hogy te ifjúsági pszichiáterhez menj.
Apukád van? Hol van? Miért nem forulsz hozzá támaszéert és segítségért?
Az elmebaj egyébként nem válogat. A bipoláris zavar valóban elmebaj. Sokszor adják diagnózisként azoknak is, akiknek nem ez a bajuk, de ha valaki valóban bipoláris, az hamar kiderül. Egyébként az örökletes, kb. 50%-ban.
A pszichés zavaroknak pedig általában anyuka - a nem elég jó, vagy rossz - anyuka a fő gyökere. Nem csodálom, hogy anyukád nem akar pszichiáterhez engedni, sem pszichológushoz - még a végén segítséget kapnál valakitől a róla való leválásban! Skannnddallummm!
Na szedd össze szépen magad, és irány az iskolapszichológus! És any--ád elől kezd el szépen elzárni a rád vonatkozó infókat! Nem kell mindenről tudnia - te nem kétéves vagy, hanem 17 és anyukának tisztelnie kellene benned a tőle független, másik embert!
Én gondoltam tulajdonképpen, hogy ilyenkor már közelebb kéne lennem a felnőtt-gondolkodásmódhoz, mint a hisztirohamos időszakhoz. Van még másfél évem, hogy megkomolyodjak, aztán el kell döntenem merre tovább, teljesen másképp képzeltem magam ebben a korban. Ráadásul régen olyan büszke voltam arra, hogy érettebb vagyok a kortársaimnál.
Egyébként a szüleim nem élnek együtt, apukám elég kemény alkoholista, anyukám nevel minket, bízik bennünk, soha nem fogott vissza semmiben, teljesen jó a kapcsolatunk, nem hiszem, hogy az ő hibája lenne. Ha csak nem lettem túl elkényeztetett ahhoz, hogy elviseljem, ha valami nem úgy van, ahogy én akarom. Pedig csak egy húgom van, ezért mindig én "engedtem". Lehet hogy felkeresek egy szakembert, köszönöm mindkét választ.
válasza:Az eddigi irományaid alapján úgy érzem, elkélne egy kis pszichológusi szakmai segítség. Normálisan tényleg komoly zsetonokba kerül, eljárni egy jó pszichológushoz, kár hogy erre nincs lé.
A bipoláris zavar egy elég súlyos lelki zavar neve, amit a pszichiáter társadalom talált ki, és természetesen gyógyszereket is. Én abszolút ellene vagyok ezeknek az un neuroleptikumoknak, ideggyógyszereknek. Ne szedjél ilyeneket, mert egy életre hazavághatod a kis agyadat velük.
Ha jóban vagy a körzeti orvosoddal egyszerűen kérdezd meg tőle, tud e egy helyet tanácsolni, ahol ingyen tudsz pszichológushoz járni, vagy hívd fel a telefonon valami lelki segély szolgálatot. Vannak ilyen lehetőségek, és ezeken a helyeken általában tudank is mit ajánlani.
Vannak ilyen helyeken is jó szakemberek, a magánpraxis mellett befér nekik egy kis karitatív munka is.
Persze a humánpszichológiai irányt, transzperszonális pszichológust lenne legjobb kifognod.
Legfőképpen ne parázz magadon. Ez a legfontosabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!