Hogyan lábalhatnék ki a mélypontról?

Úgy érzem teljesen bezárult előttem minden lehetőség, mert már nem vagyok képes küzdeni. Nem tartom magamat gyenge embernek, kitűnő voltam eddig és dolgoztam nyaranta, de pár éve olyan a helyzet itthon, hogy teljesen belefáradtam és egyszerűen nyomoréknak érzem magam.. A sportolást sok minden miatt hagytam abba, pedig az volt az életem, és most nem ilyesmiről van szó, hogy nem volt időm stb.. Nagyon sok dolgot elrontottam a magánéletemben is, ezeket már megbántam, de elfogadtam, hogy hibáztam és úgymond továbbléptem ezeken, már nem bántanak annyira. De borzalmas, hogy itthon mi a helyzet, nem tudom magam kipihenni, napközben suli, amikor hazajövök akkor pedig ugyanúgy stresszben vagyok folyamatosan, szinte érzem, hogy ver a szívem annyira rosszul érzem magam folyamatosan. Nem tudok aludni sem éjszaka. Egyetemen szerettem volna továbbtanulni, de így képtelenség felkészülni, pedig tudom, hogy engem felvettek volna.. tulajdonképpen most az egész életemről mondok le. Tudom, hogy önsajnálatnak látszik, de sajnos van olyan pont az ember életében, amikor már annyira tehetetlen, hogy csak sírni tud, na itt vagyok én.. Annyira irigy vagyok, mert tudom hogy mindenem meglehetne és mindenre képes lennék, ha normális körülmények között élnék.. Nem tudom mikor fogom visszakapni az élettől a sok elvesztettet évet és lehetőséget. Ebbe a tudatba egyszerűen beleőrülök, lassan már nem is érzek semmit, csak az állandó idegességet és dühöt.. Nincs senki, aki segítsen, vagy megértse ezt.. Volt/van más is ilyen helyzetben? :( Mit tanácsoltok?