Lassan már félek magamtól. Mit kezdjek ezzel?
Érdekes módon általában jó kedvem van, az emberek barátságosnak, kissé cinikusnak tartanak. De ha valami egészen apró rossz történik, egyszerűen kiborulok, és magamat kezdem gyűlölni- nem ilyen emóskislány módon, hanem valós indulatot érzek magammal szemben. Ha mások is vannak a közelben, akkor ezt legfeljebb szóban adom ki, remélve hogy nem látszik hogy szétvet a düh. De ha egyedül vagyok, valami hirtelen vágy elkap hogy "megbüntessem magam" érte, pl. direkt bevágom a kezem-lábam valami keménybe, megvágom magam, stb. Aztán ha ez az indulat elmúlott, többnyire elsírom magam.... Minél inkább szuggerálom hogy "ne legyél már ilyen idegbeteg" annál rosszabb, ezért is bűntudatom van.
Pszichomókus nagyon nem vonz. Nélküle hogyan lehetne 'leszokni' erről?
válasza:
válasza:Nekem korábban voltak ilyen gondjaim, 16 évesen is, sőt korábban talán (most 18 vagyok). Én is sok minden miatt bűntudatot éreztem, gyakorta én is megvágtam magam, és ekkor jött ez újabb bűntudat, hogy anya mit gondol majd, milyen hülye vagyok stb. Ezzel sikerült leküzdenem a vágogatás, viszont a falcsapcsodás maradt és néha véresre sikeredett o.O de ez miatt nem tarottam anyától, tudott róla. Mostanában sokat szorongok, el kellett magamban folytanom a dühömet, hogy anya ne legyen még emiatt is ideges (családi gondkból adódóan), így szépen abbahagytam az ilyenket.
Szerintem (bár én még nem kezdtem neki) meg kéne próbálnod meditációt, jógát ... meg van külön erre légzőgyakorlat is, agykontroll stb.
Sok sikert a leküzdéséhez :). Amúgy az energiát egy jókora futással is levezethetnéd, az nekem mindig használt x) ... de magadba ne tartsd, mert az sem jó, csak valami baráttibb dolog kell :).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!