Ki tud tippet adni az alábbi pszichológiai kérdésre? (Történettel alul)

2006 óta mikor leérettségiztem és utána nehéz időszak következett, több alkalommal is rosszul lettem, a stresszt egyébként is nehezen viselem. Nem tudtam eldönteni mi hogyan legyen tovább. Akinek konzervatív szemléletű szülei vannak, az tudja mit szólnak ilyenkor. Ez körülbelül 5 ájulásos eset volt, korábbra visszamenőleg pedig 3, de azok 4 évente változtak, az érettségi utániak pedig évente.

Észrevettem valamit, ami nem stimmel; engem ideggyógyászok és egy pszichiáter kezelt -szerencsére nem sokáig-, mert otthagytam őket. Úgy éreztem rossz nyomon járunk, mert az igazi problémámat sose világítottuk meg, egyrészt mert mit tud arról az orvos, másrészt pénzem sincs arra, hogy az időt húzzam. Végül klinikai szakpszichológus végzett rajtam Rorschach tesztet és kifaggatott magamról. Két hétre rá elkészült a szakvélemény. Az lényegtelen, mi volt a diagnózis, de ma éjjel a munkahelyemen ezen gondolkoztam, egy állítás a lapon; "Intrapszichésen belső élet jellemzi." Mintha normális lenne, úgy volt ideírva.

Ez sajnos igaz és nem jó. Éjjelente amikor a gyárban dolgozok a zajos műhelyben, dallamok, emberi beszéd, vagy képek játszódnak le bennem maguktól, amikor figyelni kellene a munkámra, mert akkor gáz lenne. Ezeket TV-ben vagy zenehallgatás közben hallom! Kristálytisztán emlékszem, amikor először ájultam el az orvosi rendelőben egy ló**sznyi oltástól, egy rajzfilm forgott le akkor, mintha álmodtam volna, máskor pedig emberi zajongás, érthetetlen beszédet hallok és mikor magamhoz térítenek, csend lesz. Tényleg igaz, hogy belefolytom magam kényszeresen a zenébe és a rajzfilmekbe néha, hogy jobb kedvem legyen és mániákusan gyűjtögetek képeket az internetről, mert nekem úgy tetszik. A szociális kapcsolataim tönkrevannak és éjjelente a hozzátartozóimról álmodok a régebbi történtek miatt. De ha nem vagyok autista, akkor hogy lehet lazítani, vagy megszüntetni ezeket a kényszeres hobbikat. Mert hogy nem tesz nekem jót, az fix.

(Bocs, ha hosszú lett)