Hogy mozduljak ki a lakásból?

Ezek szerint nem dolgozol, nem jársz iskolába, nem kell ellátnod magad: mosás, főzés. Akkor minek mozdulnál ki?

De ha mondjuk a családod azt mondaná: lásd el magad, ahogy akarod, akkor 3. , 4. nap kénytelen volnál elmenni a boltba.Próbáld ki!

Szerintem lusta vagy, de megteheted.

Ha nem zavarna, akkor azt mondanám, rá se ránts, én is szívesen nézném az árnyék mozgását a falon, de menni kell a feladataimat végezni. Ha lesznek neked is, majd mégy. Addig meg gyűjts erőt!

Ha sok időt töltöttél a szobában, akkor egyszerűen leszoktál arról, hogy a külvilágba látogass. Gyakorlatlan vagy. Ezért odakint bizonytalanabb vagy, és nagyobb erőfeszítést igényel kilépni a külvilágba. Ez teljesen természetes: ha valaki pl. éveket töltött börtönben, az is teljesen megszédül és elbizonytalanodik, amikor kilép a börtön kapuján.

Ha több dolgod lenne házon kívül, akkor rákényszerülnél a gyakori eljárásra, és hozzászoknál ahhoz, hogy kint vagy, így kevésbé félénél.

De amúgy a problémádat több szempontból is meg lehet vizsgálni. Ha felállni a fotelből is nehéz, meg úgy egyáltalán, minden nehezedre esik, annak több oka is lehet. Testi problémák sem kizártak: egyszerű ellustulás, elpuhulás, amit munka és sport hiánya okoz. Vagy hiánybetegségek, vérszegénység, pajzsmirigy-alulműködés stb.

Az, hogy a fájdalmas és megerőltető dolgokat (kilépés az utcára, takarítás, kikelés az ágyból) csak nehezen tudod elvégezni, utalhat pszichológiai problémákra. Nemcsak a depresszióra lehet itt gondolni, hanem egyszerűen arra, hogy nem elég az akaraterőd, nem vagy lelkiismeretes, nem bírod a szembenézést a nehézségekkel. Mindezen persze lehet változtatni.

A helyedben mindenképpen elindítanék egy orvosi kivizsgálást, ezen kívül pedig eljárnék sétálni, elkezdenék valamilyen sportot, és szednék vitaminokat (főleg: B), ásványi nyomelemeket (pl. cink), sokat lennék napfényen, jó zenéket hallgatnék, és igyekezném a napomat értelmes elfoglaltságokkal megtölteni.

Hasonló helyzetben voltam egy évig én is. Majdnem 1,5 évig nem volt munkám, nem volt semmi hasznos elfoglaltságom úgymond. A nap nagyobb részében csak gépeztem, meg a vegetatív szükségleteimet láttam el, úgy ahogy. Fel is jött az amúgy sem túl vékony testalkatomra még vagy 10 kiló...

Mindenesetre aztán lett munkám, amit kezdetben nagy nehézségek árán sikerült ellátnom, de viszonylag hamar belejöttem, úgyhogy azóta töretlenül fejlődöm, amióta visszakerültem úgymond az élők sorába, az efféle zombi létből.

Kell neked valami motiváló tényező, az a fő gond.

Megy itt a beszélgetés, hogy lepontozzák a válaszokat. Én azt mondtam: a hasznos, értelmes hozzászólások, és a hozzászóló %-ban hasznos értékei között semmi korreláció nincs. Ez a két utolsó értelmesen, hasznosan, okosan szólt hozzá, de pontszámuk viszonylag alacsony. Erről ennyit.

Szerintem is végeztess egy laborvizsgálatot! Lehet, hogy vannak hiányértékeid, s gyógyszerrel, vitaminnal csodát lehet művelni. Lehet, hogy elhíztál szép lassan, s ezért lassultál le. Lehet, hogy a tanulásodnak nincs motivációja: miért tanuljak, nem vesznek fel, mást csinálnék.

Ha megpróbálod magad tárgyilagosan, kívülről nézni, akkor rájössz, hogy mi a probléma. És az már fél gyógyulás.

Nekem néha annyi is elég: k.va fáradt vagyok, lassan el fogok számolni 100-ig, és akkor fel kell kelnem! Ha el nem alszok - akkor fel is kelek:)