Túl sok embert nem fogadok el, nem tudom feladni az elveimet. Nem bírok megbocsátani és sosem felejtek. Aki tett valamit ellenem, azt megjegyzem és meg akarom büntetni. Úgy érzem, rámegy erre az életem. (? )

Nekem nem az elveiddel van baj, hanem azzal, hogy másokra akarod erőltetni és, hogy azt hiszed tiéd a világmegváltó igazság. Az egész világ nem lehet olyan mint te. Miért fáj ez neked? Mi bajod lesz attól ha valaki gyúr vagy vasalja a haját? Ha én például pont olyan vagyok mint te és a legjobb barátod lehetnék, akkor meg fogsz utálni csak mert a hajam vasalom (teszem hozzá nem mindenki divatból és egészségtelenül vasalja...) és csőnadrágom van? Nem látod milyen piti dologgal ölöd magad? Egyszerűen nem kell a más elveivel foglalkozni. Neked vannak elveid. Kifejted őket, másik meghallgatja, ő is kifejti, te is meghallgatod, oké. El van intézve. Ha rá akar erőltetni a saját elveire (amit én még nem tapasztaltam pedig sokban hasonlítok hozzád) akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyod. Semmit nem kell itt feladni.

Nem is értem mi ezen a nehéz.

Megjegyezni ha valaki bántott, az szerintem is oké. De megbosszulni... Mit érsz vele?

Bántani pedig csak az tud akinek hagyod. Ennek a legtöbbje általában olyan, hogy beképzelsz magadnak valamit és azt gyűjtögeted magadban a végtelenségig. Miközben ha őszintén megmondanád annak akivel van, akkor lehet kiderülne, hogy ő nem úgy gondolta, vagy félreértetted stb. Ha meg valaki komolyan meg akar bántani, akkor minek foglalkozol vele?

Az írásod alapján pedig ez pontosan te vagy: "a csak magukra gondoló, sértésekre túl érzékeny de bántásokban, érzelmi intelligenciában túl durva"

Engem is sokszor furának tartanak a véleményem miatt, de olyankor nem foglalkozunk egymással és kész. Másabbnak tartom magam a többségtől de én ettől jól érzem magam és nem keserít meg. Úgyhogy lehet így is normálisan élni.

"Amikor gyerek voltam, többé-kevésbé normális embereket láttam. Nem hiszem, hogy olyan marha nagyok az elvárásaim..."

Nem is azok, csak eltanultad az öregektől az "ezek a mai fiatalok!" dumát.

Minden 15-20 éves kiváló, különleges vagy egyéniség szeretne lenni. Ennek elérésére van 3-4-féle kommersz stratégia. Az egyik az, hogy valaki "lázadó", tehát mondjuk cigizik az iskolaudvar egyik zugában, vagy érettségi után már inkább füvezik. A másik, nem kevésbé kommersz módszer, amikor már valaki olyan hűdenagy lázadó, hogy a lázadás ellen lázad, és azzal tüntet, hogy szembeszáll "a fiatalok"-kal. Az ilyen fiatalok rendszerint némi dicséretet is besöpörnek a felnőttektől.

"Ő is az a tipikus "most kell kiélnem magam" és ennek érdekében minden züllésbe belemászik. És engem meg hülyének néz, amiért ilyen "konzervatív", otthonülős gyerek vagyok, aki nem iszik. Süt róla az egoizmus, a saját fontosságtudata."

Rólad is süt, csak más módon éled ki. A te életkorod ilyen. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ki tudod vonni magad a biológiai törvények alól. De a te korodban mindenki azt hiszi, hogy ki tudja magát vonni. Én is azt hittem :)))

"Hozzászoktam ahhoz, hogy gátlástalanul hazudozzak azoknak, akiket nem bírok és tudom, hogy nem bírnak, néha elkap a düh és beszólogatok, és valahogy "megkérgesedett a szívem", eltűntek a pozitív érzéseim. "

Nem, ha megkeményedtél volna, akkor nem éreznél erős indulatokat. Vagy képes lennél arra, hogy felülemelkedj az apróságokon és egy mosollyal elintézz olyan dolgokat, amik miatt korábban dzsihádot folytattál valakik ellen.

"a csak magukra gondoló, sértésekre túl érzékeny de bántásokban, érzelmi intelligenciában túl durva kamaszoknak"

Olyan vagy te is. Meg ilyen voltam én is, meg kb. mindenki. Vannak rossz oldalai a kamaszkornak. Meg jók is. A lényeg, hogy élvezd a jó dolgokat és ne sokat füstölögj a rosszakon.

"Szerintetek?"

Szerintem ha majd felnősz, a helyükön fogod kezelni ezeket az apróságokat. Élj, tapasztalj, vegyél részt minél több dologban. Ne azt keresd, hogy min háboroghatsz, hanem a kalandokat, érdekességeket, élvezetet, örömöt stb.

Minnél többet írsz annál jobban egyetértek veled. Én is már az oviban is inkább a felnőttekkel voltam, nem játszottam sokat az udvaron sem másokkal. De ennek ellenére mégsincs bennem ilyen görcs (bocsi) és nyugodtan tudok élni.

És tudod mi a legrosszabb? Nem tudom hány éves vagy, de én 20 és mostanában kellett rájönnöm, hogy a felnőttek fikarcnyival sem jobbak. Régen azt reméltem, hogy amikor felnő az ember akkor megérik, de ugyanolyan buták akik buták és atöbbség az. De ennek ellenére nem érzem azt, hogy úgy kéne viselkednek mint neked. Az a vicces, hogy ebben ez az oldal is segített. Néha idegesített amikor egy másik válaszoló teljesen mást gondolt és néha hosszú vitákba bonyolódtam, de már ez sem izgat.

22:07

"Tény, hogy gyakorlatilag inkább felnőttek, mint gyerekek között nőttem fel, de nem hinném, hogy ezt tőlük tanultam volna."

Egyrészt ott van a tested, agyad, hormonjaid stb., amelyek most épp ott tartanak a fejlődésben, hogy egyéniség akarj lenni és ki akarj tűnni, ne legyél "olyan, mint a többiek". Másrészt ott van a minta, amihez közeledni akarsz, hogy ezt elérd. Ez a minta a felnőttek.