Mit gondoltok erről az elméletről? Engem kikészít mert akkor az ember sosem lehet boldog?

"mindig a következő pillanatot várom"

Itt van a hiba! A boldogság az, amikor a jelen pillanat átélése örömmel tölt el. Ha valamit mindig vársz, az egy állandó, beteljesedetlen állapot, és mint ilyen, nem lehet öröm forrása.

Próbáld meg észrevenni minden percben a szépet! Nem könnyű elv, de ne az legyen fontos, hogy mi lesz öt perc múlva, hanem az, ami most történik!

Ezt hétköznapi szóhasználattal úgy hívják, hogy "élvhajhász". Olyan ember, akit kizárólag az élvezetek elégítenek ki, de egyre többet és többet akar belőlük, mert amit egyszer már megtapasztalt, az nem elég neki többé. Az ilyenekből lesznek a kemény drogosok, és az elferdült szexuális beállítottságúak. Persze ezzel nem azt mondom, hogy veled is ez fog történni, csak gondoltam, szólok időben. :)

Egyébként az első válaszadónak van tökéletesen igaza. A jelent kell élvezni. Azt azonban meg is kell tanulni. Kezdetnek elég is lenne, ha megállnál egy percre, hogy végiggondolt, mi az, amit MOST, ebben a pillanatban élvezni tudsz. Vedd őket sorra, akár mondd el hangosan is.

"Egészséges vagyok, nem fáj semmim. Ez ritka dolog, a Földön ugyanis minden ötödik ember szenved épp valamilyen betegségtől, vagy kellemetlenségtől. Kiváltságos helyzetben vagyok emiatt. Süt a Nap, remek az idő. Hallom a madarakat. A szomszédból átjönnek a vasárnapi ebéd finom illatai." Ilyesmik például.

Ha van még egy kis időd, elmondok egy saját tapasztalatot, ugyanis régebben nekem is gondjaim voltak ezzel. Az egész háttérsztori túl hosszú lenne, most csak egy rövid történet:

Épp azt gyakoroltam, hogy hogyan lehetne élvezni az adott pillanatot. Elmentem a szegedi Széchenyi térre (szegedi lévén), és leültem egy padra. Éppen kellemesen sütött a nap, a tavasz első napsütéses napja volt. Behunytam a szemem, a Nap felé fordítottam a fejem, és elgondolkodtam azon, mi becsülni való van ebben a pillanatban. Először kényelmetlen volt, hogy talán nevetségesen nézek ki, hogy a rohanó tömegben egyetlen ember ül a padon csukott szemmel, a nap felé fordított arccal. De kizártam ezt a gondolatot, csak arra koncentráltam, ami MOST jó. Kellemes meleg volt a nap, a parkból hallatszott a madárcsicsergés, néha nagyon lágy szellő jött, és az épp nyíló virágok illatát hozta. Azelőtt ezeket észre sem vettem. És rájöttem, hogy még a sehol máshol nem hallható város-morajlást is szeretem. Kábé negyed óra üldögélés után, amikor kinyitottam a szemem, azt láttam, hogy a jobbra mellettem lévő padon egy idős bácsi, balra kettővel meg egy húsz év körüli lány pont ugyanazt csinálják, mint én. Csukott szemmel ülnek a padon, a Nap felé fordított arccal. Úgy láttam, elégedettek. :)