Szerintem nem vagyok normális kíváncsi vagyok h ti hogy gondoljátok?

Ez tényleg nem normális... Menj el pszichológushoz, komolyan mondom, ő már találkozott ilyennel, seperc alatt vége lehet, ha akarod.

De ha nem. Akkor próbáld meg, hogy ne beszélj velük, ne is gondolj rájuk, vagy ha eszedbe jutnak, akkor gondolj erősen arra, hogy nem léteznek, kitalált alakok. Aztán tereld el a gondolataid, csinálj valamit, ami leköt. Ezt ismételd, amennyiszer csak kell. Ha percenként jutnak eszedbe, akkor percenként.

De ha nem javul, menj el orvoshoz! Segít, hidd el:)

Írj majd a fejleményekről:) Sok szerencsét!

igen, valszeg ez van mögött. gondolom nincs túlsok barátod, ha van egyáltalán. gondolom társaságba se nagyon jársz.

és belül biztos szeretnél vkivel elbeszélgetni, szeretnél egy kicsit másabb életet, és ezt elhozod magadnak a kitalált karaktereiddel. kicsit kizökkensz, és máshogy érzed magadat. mintha kicsit enyhülne belül vmi. nem? vmi jobb lesz.

szia. az vagyok, akire írtad h eltaláltam :D

azért találtam el, mert énis majdnem ilyen vagyok :D

csak én nem játszom ezt el ennyire, szóval nekem nincsenek ennek látható nyomai. én pl néha csakúgy magamban ülök, és megbeszélem "mással" a problémám. azaz tulajdonképpen magammal, szóval érted ::D

a másik meg, pl elalvás előtt szoktam mp3at hallgatni, a sötétben, az ágyban, és ilyenkor nekem nagyszerű történeteim vannak, elkezdem az első számmal, és mindig egy történetet alakítok ki hozzá a fejemben, csukott szemmel, a sötétben, és mikor már baromi álmos vagyok, lekapcsolom, és csomószor még az álmomban is folytatódik. én ezt baromira élvezem :D kicsit nemnormálisnak tűnik, de én éppen ettől érzem magamat teljesebbnek, mert ezek a kis történetek segítenek nekem abban, h színesebbé tegyem az életem, ugyanis nekemsincs sok barátom, társaságba végképp nem járok, és ha nemtenném ezeket, ha nem élném bele magamat a különböző történeteimbe, valszeg egy elszürkült, begyepesedett ember lennék, akiről lerí, h megkeseredett.

szóval nekem ezek a kis "játékok", a problémák megbeszélése magammal, és az "extrém" álmaim segítenek abban h normálisnak tűnő ember maradhassak...:D

Véleményem szerint fel szeretnéd hívni magadra a figyelmet azzal, hogy milyen különleges vagy. Önmagadat szeretnéd jobban megismerni, és akár másokat meg is tévesztesz annak érdekében, hogy figyelmet csikarj ki. A helyzet szerintem nem vészes, de vigyázz nehogy túl messzire menj el és túl jól sikerüljön a „nem normális” megjátszása. A környezetedtől vársz visszajelzést arra, hogy normális vagy-e. A normalitás egy társadalomban hely, idő és adott kultúra függvénye. Hála istennek mai pszichológusaink eléggé nyitottak és többnyire attól teszik függővé, hogy nálad nincs-e betegségről szó, hogy te szenvedsz-e komolyan valamitől. Azaz, ha szenvedsz és egymagad nem tudod megoldani, akkor valószínűleg elindultál a betegség irányába és fordulj pszichológushoz vagy pszichiáterhez segítségért! Viszont felhívnám a figyelmedet arra, hogy ha az egész csak egy vaklárma, és túl jól sikerül, akkor komoly gyógyszereket is írhatnak fel, ha még ezután is „kíváncsi vagy magadra” lehet, hogy beveszed, lehet hogy korházba kötsz ki, azután ha pedig szeretnél az egészből kimászni, akkor nehéz dolgod lesz.

Szerintem arról van szó, hogy a felesleges energiáidat nem megfelelően kötöd le, tombolnak benned a hormonok. Tanácsom: Próbálj ne önmagadra és a „színészeidre” fókuszálni, hanem kifelé figyelni minden áron!