Hogyan tudnék "visszakattanni" a valóságra? Veletek volt hasonló?

Apám, mintha magamat hallanám! Amióta elballagtam általánosból, nem találom a helyemet, elég depisen gondolkodok és nekem sem sikerül visszazökkennem a régi kerékvágásba. Nem tudom, szerintem nehezen dolgozom fel, hogy valami végett ért, ami anno soknak számított, ma már nincs többé, pedig ki nem állhattam a régi sulimat, de akkor is. Azóta amikor felkelek/lefekszek, én is hasonló dolgokon gondolkodok, mint te, van, hogy napközben is! Szerintem a legjobb erre nem gondolni, mindenki céllal lett teremtve és ha belegondolunk, az élet nagyon furcsa és megmagyarázhatatlan dolog, szóval szerencsénk van, tisztelet a kivételnek, hogy megtapasztalhatjuk ezt, aztán az értelmét meg hagyjuk, mert egy senki és egy világsztár is ugyanazt kapja majd, mint a másik ha lejár az ideje. Keríts valami célt, bármit és már is lesz miért élned, lesz értelme az egésznek, érted...én is ezt csinálom, jobb mint agyalni.

Én már túl vagyok a harmincon, de sokszor én is így gondolkodom, szerintem ez alakti dolog. Egyébként szerintem nincs vele baj, ez a tipus tovább gondol a hold sajt mivoltánál, és elgondolkozik néha, hogy mit kószálunk mi itt össze-vissza az univerzumban:) Foglald le magad, sport, társaság, pihenés, alvás, célok, hobbi, tanulás stb. És nem baj, ha néha kicsit filozofálgatsz:)

*alkati

Talán valamelyik célkitűző tanfolyam is jót tenne, sokféle módszerrel dolgoznak. Az ürességérzet valódi okára pl. hellinger féle családállítással lehet rátekinteni, és oldani azt.