Akinek volt már abortusza, hogy tudta magát túltenni rajta? Esetleg tapasztalata valakinek?

Próbálj meg nem rágódni azon, ami a múltban történt. Az adott helyzetben egy felelősségteljes döntést hoztál. Az ember nagyon sok hibát nem követne el, ha tudná, hogy mi fog történni vagy mik lesznek a következményei, de sajnos egyikünk sem lát a jövőbe, így mindig az adott élethelyzet alapján kell döntéseket hoznunk. Akkor nem tudhattad, hogy mennyiben fog megváltozni az életed !

Bocsáss meg saját magadnak!

Túlságosan mélyen és hosszan vádolod magad, ezért van ilyen mély és erős bűntudatod, ami aztán mindenféle egyéb bajokat generál.

Ha nem tudsz túllépni magad ezen a problémán, akkor javaslom, hogy keress meg egy jó szakit, aki pár órás-alkalmas beszélgetéssel tud neked segíteni.

És nem csak te vagy ezért a felelős! Te fogantál meg, mert te vagy a nő, de hogy megfoganhattál, azért mindketten felelősek vagytok! Gondolj arra, hogy mi várna arra a picire, aki a kilátástalanságba és a nyomorba szüleik. Ráadásul be sem fejezted a sulit. Mindent a maga idejében: fejezd be a sulit, menj férjhez lehetőleg, aztán akarj kicsit, amikor már stabil körülményeket tudsz neki adni - mind külsőleg, mind belsőleg. Egy depressziós, szorongó, bizonytalan anya nem éppen a legjobb kezdet egy csecsemőnek, aki az első időszakban teljesen tőled függ, a te érzelmeid tükröződnek benne, rajta, és mindent, de a világon minden apró rezdülést levesz rólad és a környezetről, amiben él. Nem beszélve arról, ha komoly pénz- és egyéb gondjaitok vannak.

Fölöslegesen vádolod magad. Anyámnak volt abortusza, éevkig gyűlöltem, hogy nem lehetett testvérem. Ma már nem vádolom. Megbocsátottam neki, az ő döntése volt. Építkeztek, mi a tesómmal éppen kamaszodtunk, kellett minden fillér.

Ja: a 7.hónapos magzat megölése sem gyilkosság! A születése előtt két nappal megölt méhmagzat sem emberölés, mert a méhmagzat még nem számít embernek a jog szempontjából. Magzatelhajtás. Csakis az élve megszületett csecsemő megölése számít emberölésnek.

Legalábbis a klasszikus jogi szabályozás szerint ez így van. Lehet, hogy változtattak rajta (a KNDP-ből mindnet kinézek), akkor azt meg kell pontosan néznie annak, akit ez érdekel. A magzatelhajtás is bűntett egyébként.

Tudod Kérdező, mivel az ember egy adott helyzetben a kínálkozó megoldások és utak közül csak egyet járhat be, minden egyes döntés után ott van az önkínzás lehetősége, a "MI LETT VOLNA HA..." - ami persze a világ legértelmetlenebb kérdése, hisz egyszerre csak egy utat járhatunk be, nem tudhatjuk, hogy mi lett volna, ha a másik irányba indulunk el... a valóságban MINDIG bármi lehetett volna, jobb is, meg rosszabb is...

Én ugyan férfiból vagyok, de én meg 2 abortusz ELMARADÁSÁN nem tudtam túltenni magam a mai napig, az egyik 49 éve lett volna időszerű, és akkor nem lettem volna örökbeadott gyerek, a másik meg 27 éve, és akkor LEHET, HOGY tudnék bízni a nőkben a mai napig... ami így nem áll fenn. És mint láthatod, mindkettő alapvetőn és hosszú távon érinti az életemet:))

Kedves Kérdező!

Én keményen abortuszellenes vagyok, de eszemben sincs elítélni, hiszen nincs tökéletes ember. Szerintem ez teljesen természetes, h így érzel, érző szívű ember vagy, és lelkiismeret furdalásod van, vagy legalábbis ezt vettem ki a szavaidból. Nem tudom igazából, h utólag megbántad-e. Lehet, h sokan nem értenek majd velem egyet, mivel nem jó a sebek tépegetése, viszont szerintem érdemes lenne kibeszélned magadból ezeket a dolgokat, szerintem az segíthetne, h kicsit könnyebbé váljon a lelked. Ezzel pedig lehet, h másoknak is tudnál segíteni, h ők el tudják kerülni a hasonló helyzeteket.