Lehetséges, hogy paranoiás vagyok?

Ha igen, megnyugtatna a dolog..talán javítana a kapcsolataimon. nagyon sokszor előfordul, hogy ha valami rosszat mondanak körülöttem, akkor már kapásbol azt képzelem be, hogy rólam van szó. Utólag a szüleim beszélgettek és azt mondta az egyik haragosan, hogy "bevág neki egyet", persze, ezt csak képletesen, mert nem agresszív, de elgondolkodtam, utána megsírtam, néha veszekszünk de nem komoly, majd rákérdeztem, hogy harakszik rám, nevetséges kérdés volt, és igazából a főnökéről beszélt. nagyon sok példát sorolhatnék, ilyenkor mélyen elgondolkodom, és annyira túlreagált szituációt képzelek el..

most meg egy netes csoport kép aggaszt igazán. alapjába véve nagyon szépnek tartanak, bár fura a tartásom. véletlenül nagyon hülyén jött ki, mert utolsó pillanatban kaptam fel egy ruhát, ami igen rövid, és már megis említették, hogy furán nézek ki rajta, igazából csak egyet nevetnek rajta, majd tovább mennek, vagyis nem dől össze a világ, de olyan rossz érzés uralkodik el rajtam, hogy mindenki utál. és olyankor emiatt legszívesebben elfordulnék, és minél távolabb kerülnék másoktól, érzem, hogy ne utáljanak és ne is tudjanak rólam, de máskor amikor nyugodt vagyok, akkor már nem így érzek és sőt szimpatikusnak és barátságosnak érzem magam, de ha becsúszik egy hiba annyira, kiakaszt.

Volt már olyan veletek, hogy iszonyat rossznak tartottatok valamit, mintha egy világ dőlne össze, de kiderült, hogy csak ti érzitek?