Mi baja lehet a 15 éves lányomnak? (bővebben lent)

Szóval van egy 15 éves lányom. Kiskorában minden oké volt vele. 6 éve elváltam az apjától, ő elköltözött, és Leyla (így hívják) hosszú szünetekben tudott csak elmenni hozzá.

A bajok 12 éves korában kezdődtek. Elkezdett lógni a suliból, és többet akarta látni az apját. A lógásnak viszont nagyon súlyos oka volt. Nem voltak a suliban barátai. 5. osztályban új tanulók érkeztek, és mindenkinek meglett a kis csapata, és mivel az én lányom kicsit más volt, olyan csöndes, visszahúzódó, így ő kimaradt. Mindenki piszkálta, őneki meg persze, hogy elege lett, így lógott. Sokszor betegnek tetette magát, de olyan jól, hogy még én is elhittem. Őszi szünet volt abban az évben, amikor az apjánál volt, és azelőtti nap, mikor kellett volna hazajönnie, este felhívott. Sírva könyörgött, hogy írassam át, egy másik suliba. Nagyon megesett rajta a szívem. Mikor hazajött másnap már ki is vettem abból a suliból, és átraktam egy másikba, ami kicsit közelebb volt hozzánk. Az volt életem legnagyobb hibája. Azt hittük, hogy ott jobb lesz, de nem volt az. Volt ott egy kiskori barátnője, de gyönyörűen elfordult tőle. Mivel ott is kis visszahúzódó és félénk volt, nagyon kihasználták. Mindent elszedtek tőle, lealázták nap mint nap, többször megverték és ami még rosszabb volt, hogy azt láttam, hogy a lányom minden nap sírva megy iskolába és sírva is jön haza. Beszéltem az osztályfőnökkel, de azt mondta, hogy ő nem lát semmi olyat, hogy bántanák. Beszéltem az igazgatóval, ő lebaszta az osztályt és ezzel el volt intézve. Beszéltem a gyámüggyel, de ők ki sem jöttek.

A lányom a hatodikat és a hetediket 200 óra feletti hiányzással fejezte be. Abban a suliban kezdte el a nyolcadikat is, de ott már félévnél megvolt a 200 óra. A lányom teljesen kikészült. Depressziós lett. Elkezdte vagdosni magát. Minden alkalmat kihasznált, csakhogy ártani tudjon magának. Azt mondta, hogy ezt érdemli, azért mert annyira béna, hogy nem tud kiállni magáért.

Ekkor történt az, hogy elköltözött az apjához, mert az ottani suliban lehetett magántanuló.

Ekkor szokott rá a cigire is. Az apja elvitte egy pszichiáterhez, miután mi már négy pszichológusnál megfordultunk, és egyik sem segített, szóval az apja elvitte, és megállapították nála, hogy súlyos depresszióban szenved.

Az az év nem sikerült neki magántanulóként sem, így év végén az lett neki beírva, hogy betegség miatt halasztott egy évet.

Most megint nyolcadikos, viszont még mindig vagdossa magát. Nemrégiben átverte két nagyon jó barátja, így már csak egyetlen barátnője van, akit csak ritkán láthat. Az apja és rajtam kívül más nem áll mellette.

Félek, hogy ebből az egészből súlyos bajai származhatnak.

Alvászavara is van, de ez már mellékes, a betegség miatt.

Annyi még, hogy van, hogy rájön egyfajta dühroham, és olyankor képes lenne bármit vagy bárkit szétverni.

Most el akar járni boxolni, és kiedzeni magát, csak nem tudom, hogy ez túl jó ötlet-e, mert félek, hogy kihasználná, és mindenkit elverne, aki egykor keresztbe tett neki. Na mindegy...

Szóval mit gondoltok, mit kéne csinálnom a lányommal?

Mi lehet a baja? Mi segítene neki?

Nekem mindig azt mondja, hogy el akar húzni innen. Itt akarja hagyni ezt az életét, és kimenni Spanyolországba, nyelvet tanulni és új életet kezdeni..

Még ezt is meg tudnánk oldani, de nem tudom, hogy ettől jobb lenne-e neki. Habár, levegő változás, rossz emlékek felejtése.. Ezek mind jók, de hát...

Szóval mit mondtok?

Bocsánat a regényért, de rövidebben nem tudtam...

Előre köszönöm!