Hogy tudnék javítani a helyzeten?

húh, ez kemény. Nem akarom most fokozni benned a sajnálatot, de tényleg van egy pont, amikor az embert őszintén meg lehet sajnálni. Nehéz lehet most neked. De valahogy össze kell szedned magad. Csak te tudsz ebből kikecmeregni! Nem tudom pontosan milyen a kapcsolatotok a pároddal, de szemmel láthatólag ez nem fényes! És ilyenkor azt szokták mondani, hogy erről mindkét fél tehet hogy ide jutott a kapcsolat. Valahol régen elrontottátok, vagy nem vagytok összeillők. Vagy a gyerek tényleg ennyire leamortizált? Tényleg adnod kéne magadra! Most már kezdj el egy kicsit nőnek lenni! Tessék kinyitni a szemed! A gyerek az nő magától is, és biztos akkor sem lennél rossz anya, ha egy picit törődnél magaddal. Ha nem is a férjednek, hanem magadnak! Legyél újra nő, és még az is lehet, hogy a párod is újra észre fog venni! Ne várd meg amig ez a kapcsolat teljesen tönkre megy (ha még nem tart ott, mert ha becsajozott, akkor hát... ) gondolkodj. Most csak magadat nézd! Ha becsajozott, akkor leléphet, és ott maradsz a gyerekkel egyedül. Még most tudsz lépni! Én nagyon úgy érzem, hogy ez az utolsó ponton van már.

Tapasztalatból beszélek, ne hidd hogy csak a levegőbe beszélek. Én nem léptem időben (bár lehet hogy az én esetemben nem is lehetett volna, mert a férjem volt szexfüggő) Nálunk nem a gyerek miatt, hanem az élet, az épitkezés miatt vágódott tönkre minden. Én csak a pénzzel, a munkával törődtem, hogy a házat befejezzük. Közben nem adtam magamra, mindig csak a glettvassal szaladgáltam mackóban, főzni nem volt idő, ezért pizzát rendeltem ebédre. Ezt nem birta ki a kapcsolat, elhidegültünk, mig végül bekurv@zott. Utána már hiába jártunk párterápiára, visszamentünk a legmélyére ki mit hol rontott el, de már ne lehetett visszacsinálni. Válunk.

Sok sikert!